Arra a kérdésre, hogy a magyar szürkemarha mennyiben szimbolikus és mennyiben haszonállat, Konrád egy barátját idézi: „Az emberek a magyar szürkéről azt gondolják, épp azért mert magyar szürke, nem kell neki enni adni, megél nádon, napfényen meg levegőn”.

– Mikor elkezdtem magyar szürkét tartani, nem lehetett belőle megélni: 2005–2010 között megalázó 400 forintot, sőt, 350-et adtak a borjú kilójáért. Most 800-850 forintot lehet érte kérni, és az in situ megőrzési támogatással ma már versenytársa tud lenni bármelyik húsmarhafajtának.

Konrád szerint az jár a legjobban, aki a vágóállatot maga dolgozza fel és értékesíti. Ő, amikor indult a fiatal gazda pályázaton, így is adta be a pályázatát, de rá kellett jönnie, hogy ez nem olyan egyszerű.

– A feldolgozással mindig is volt némi fenntartásom. Én állattenyésztő vagyok, de hentes nem, az állatot eladási minőségben feldolgozni nem tudom. Sőt, kereskedő sem vagyok, tehát alkalmaznom kell két embert, akik ezeket a munkákat megfelelő minőségben elvégzik. Sokan mondják, hogy minderre egy ember is képes, de én nem így gondolom. Három szakmát egy ember nem tud profi szinten művelni. Például ott az NPK Charolais Kft. Náluk minden területre külön ember jut. Ők ügyesen úgy álltak össze egy cégbe, hogy az egész termékláncot végig tudják vinni.

Hogyan lehet egy bikát könnyen felvezetni? Mindjártot 2021 januárjában, háromévesen helyezte ki a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesület Fási Konrádhoz, addig Egerszóláton, Nagy Géza bikanevelő telepén nevelkedett. Konrád az év március-áprilisában kezdett foglalkozni az állattal, debütálásuk a 2021-es FarmerExpo-n volt. Korábban már sokféle bikát vezetett fel, így tudja, hogy az eredményes bemutatkozás alapja a napi szintű közös munka. Mindjárt nem a többi állat között van a legelőn, hanem kipányvázva tölti a napjait. Napi elfoglaltság, hogy Konrád odébb köti és felvezeti itatni, illetve naponta foglalkozik is vele. Az első négy hónap intenzív volt, akkor naponta kilométereket sétáltak, sokszor egy nap kétszer is. Konrád a zajokhoz rádióval, zörgő flakonokkal, zacskókkal szoktatta hozzá az állatot. Ma már elég a kevesebb együtt töltött idő is, de azért nem maradhat el. – Kaposváron kérdezte egy hölgy, hogy őt (Mindjártot – a szerk.) lehet-e úgy szeretni, mint egy házi kedvencként tartott kutyát. Mondtam, hogy ő igazából nem házi kedvenc, hanem gazdasági haszonállat, de akarva-akaratlanul hozzá tud nőni az emberhez, ahogy szinte minden nap foglalkozik vele az ember.