Az eseménynek Hajdúszoboszló adott otthont, mégpedig egy sorozat indító állomásaként, amit azóta már több is követett. Az, hogy helyzet van, azt is jelenti, hogy gondok vannak ebben az ágazatban, amiket tisztázni kell, amikkel szembe kell nézni. Vajon miért éppen most kulminál Európa néhány országában és nálunk a gazdák elégedetlensége, amikor erre korábban több magyarázat és ok létezett?
Amiket eddig nem beszéltünk ki, arról szólt Nagy István időben hosszú, de a hallgatóságot végig lekötő előadása. Igen, valóban meglepődve tapasztalják nagyon sokan, főleg akik kevésbé kötődnek az agráriumhoz, hogy a tv-kben, a híradásokban olyan helyeken látnak manapság traktorokat, ahol egyébként normális esetben semmi helyük. Párizsból, Brüsszelből, Berlinből jönnek olyan képsorok, amelyek azt bizonyítják, hogy a gazdáknak elegük lett, betelt az a bizonyos pohár.
Ha ez így van, akkor jogos a kérdés: mi vezetett ide?
Kétségtelenül igaz, hogy az agráriumot Európában még soha nem hatotta át oly mértékű ideológiai befolyás, mint amilyet most kénytelen elszenvedni. Az európai gazdatársadalomra olyan, főleg szakmailag vitatható előírásokat kényszerítenek rá, amelyek egyébként minden hozzáértést erőteljesen nélkülöznek. Eluralkodtak különféle divatirányzatok, valamiféle álromantika lett úrrá a közvéleményen, aminek hatására a társadalom legújabban furcsa elvárásokat kényszerít rá a gazdálkodókra. Elég csak a növényvédőszer-használat körüli szigorú tilalmakra vagy az állattenyésztésben az antibiotikumok korlátozására gondolni. Ennek hatására olyan állatjólléti és állatvédelmi intézkedéseket írtak elő az európai gazdálkodók számára, amelyekre semmilyen logika szerint nem lehet választ adni és nem lehet tudni, hogy ez miért így alakult ki. Különösen zavaró, hogy ezeket semmiféle hatástanulmány nem előzte meg, az nem nagyon zavarta a döntéshozókat, hogy az elhatározásuk milyen következményekkel jár a mezőgazdasági termelésre. Azt viszont látja és érzékeli a gazda, hogy az EU mezőgazdasága fokról-fokra veszít a versenyképességéből. Erőteljesebben fogalmazva: Európában veszélyeztetik a biztonságos élelmiszerellátást.
A kérdés ismételten az, miért csak most telt be a pohár, mi vezetett idáig?
A magyar kormány részéről évek óta arról beszélnek, hogy ez így nem jó, hogy emiatt bajba kerülhetünk. Nagy István szerint a protestálás zászlaját mi emeltük magasra Brüsszelben, hogy eddig és ne tovább. Legyintettek ránk, mondván kelet-európaiak, majd abbahagyják, majd elmúlik. Amikor aztán az Ukrajnával szomszédos, 5 határmenti tagállam egyszerre és közösen jelezte a bajt, amit az onnan minden kontroll nélkül érkező gabona váltott ki, elkezdtek odafigyelni a felhördülésre. Sajnos ahelyett, hogy megvizsgálták volna a tiltakozók mondandójának igazságtartalmát, inkább kötelezettségszegési eljárást indítottak ellenünk. Mindezt azért, mert a kereskedelempolitika nem nemzeti hatáskörbe, hanem az EU szabályozása alá tartozik.
Vajon mi volt az, ami miatt eddig csak csöndben legfeljebb morgolódtak a most tiltakozó gazdák? A szakmai válasz erre az, hogy a jobb jóléti viszonyok között élő társadalom képes volt megfizetni az európai gazdák minőségi agrártermékeit, élelmiszereit. Addig a fogyasztók is úgy tettek, hogyha ez a társadalmi elvárás, hát akkor hajtsuk végre a gazdálkodókkal együtt. Az egyik ilyen keserű pirula az volt, amikor az éghajlatváltozásért az európai gazdálkodókat tették felelősekké.
