Az EU-ukrán kereskedelmi kapcsolatokat 2016-tól a társulási megállapodás szabadkereskedelmi fejezete szabályozza. A megállapodás nyomán az ipari termékek behozatala liberalizálva volt, de az „érzékeny” mezőgazdasági termékek esetében kvótákat szabtak meg, amire az unió vámot vetett ki. 2022 júniusában az Európai Bizottság a szolidaritás jegyében egy évre eltörölt minden vámot és kvótát, így minden ukrán termék szabadon jöhetett be az uniós piacra. Az egy évre szóló liberalizációt tavaly az unió egy évvel meghosszabbította, és most egy újabb évre terjesztené ki. A jelenleg érvényben levő rendelet csak akkor engedélyezi védintézkedések bevezetését, ha azok uniós szintű piaci zavarokat okoznak. Az unió több tagországában kirobbant tiltakozásokat követően a mostani javaslatban annyi előrelépés történt, hogy számol regionális zavarokkal is, azaz a védintézkedések akkor is bevezethetők, ha a megemelkedett import egy vagy csak néhány tagállam esetében okoz gondot. Ezenfelül bevezeti az automatikus védintézkedés fogalmát is három termék esetében (baromfi, tojás és cukor). Ha ezen termékek behozatala meghaladná a 2022/2023-as év átlagbehozatalát, akkor visszavezetnék a liberalizáció előtti kvótákat. Gyakorlatilag az EB regionális, tehát nem az egész uniót érintő piaczavar esetén is korlátozná az importot egy szűk termékkör esetében. Ez azt jelenti, hogy baromfiból, tojásból és cukorból egy bizonyos mennyiség elérése után már vámot kell fizetni az ukrán import után. Azonban a legnagyobb gondokat okozó termékek, mint a gabona és méz, kimaradtak a listáról, ezekkel kell kiegészíteni a terméklistát. És ez csupán egy a sok intézkedés közül, amely hozható.
A másik fontos ok – legalábbis Romániában – amiért utcára vonultak a gazdák, az a környezetkímélő döntéseket, a parlagosításra vonatkozó, úgynevezett GAEC 7 és GAEC 8 intézkedéscsomag alkalmazása, amely enyhén szólva felkészületlenül érte a gazdákat, és a tüntetők állítása szerint az ukrajnai búzadömping kivédése mellett újabb terheket rótt volna rájuk. A tüntetések egyik eredményeként sikerült halasztani az alkalmazást, de az EB nem mondott le erről. Milyen logika mentén hozták meg a vitatott környezetkímélő döntéseket az Európai Bizottságban?
– Sokszor elmondtam és most is fenntartom: mindazok mellett, hogy támogatom a fenntartható mezőgazdaságot és a környezet védelmét, a klíma- és környezetvédelmi célokat nem a gazdák ellenében, hanem velük együtt kell elérni.
Ezeket is át kell gondolni, remélem, hogy a halasztás miatt lesz idő megtárgyalni ezek alkalmazását, és a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve a gazdáknak megfelelően módosítani az intézkedéscsomagokat.
Az erdélyi mezőgazdálkodás egyik sajátossága – földrajzi adottsága miatt –, hogy nincsenek nagy, egybefüggő, akár több ezer hektáros területek, hanem többnyire kis parcellákon, domb- és hegyvidéken kell gazdálkodni, ahol bármennyire is igyekeznek, nem lehet olyan intenzív gazdaságokat létrehozni, mint az ország déli vagy dél-nyugati zónájában, ezért adott esetben hátrányba kerülhetnek, amikor uniós támogatásokért folyamodnak. Hogyan lehet az EP-ben szót emelni az erdélyi gazdák érdekében, akiknek elsősorban a kis élelmiszerláncok kiépítése biztosíthatná az életképes, hosszú távú fennmaradást?
– Az erdélyi agráriumra jellemző kisebb földterületek művelése nem egyedülálló Európában, máshol is találunk hasonló birtokviszonyokat. Ez azt is jelenti, hogy célkitűzéseinkhez tudunk partnereket találni, viszont itthon is folytatni kell a mezőgazdasági tulajdonviszonyok tisztázását, a tagosítást, telekkönyvezést. Ugyanakkor – épp a hasonló európai vidékek mezőgazdaságát figyelembe véve – jobban és erőteljesebben kell támogatni a társulást, legyen szó tárolásról, értékesítésről, marketingről. Kis területet megművelő gazda egyedül sosem tud olyan versenyképes lenni, mint amikor több gazda összeszövetkezve lép fel a piacon. Vannak Erdélyben, Székelyföldön is jó példák szövetkezetekre, egyéb társulási formákra, tehát járható út. Minél inkább elősegítjük a generációváltást az agráriumban, annál könnyebben felgyorsítható a reformfolyamat, mert a régi nemzedék, amely megélte az egykori kommunista kollektivizálást még mindig óvakodik a társulástól, pedig ez lenne valójában a hosszú távú megoldás.
