Vadászautó választása

Mondanom sem kell, a vadászautó nem a tisztasáságáról híres. És ez így van jól. Nem kell zavarjon minket, ha sáros belül, sáros kívül, hiszen a következő vadászat után úgyis megint olyan lesz. Ha karc, horpadás van a karosszérián, hadd legyen! A lényeg, hogy jelentősebb rozsda, rohadás ne tátongjon az autón, a hajtások a motor jól működjön. És ami még fontos, olcsó és jó alkatrész-ellátottsága legyen! Szerintem ezen kritériumok mentén érdemes autót választani vadászatra, de persze mindenkinek a saját pénztárcája határozza meg, milyen modellre adja le a voksát.

Ezt az orosz csodát alapvetően a tajgán dolgozó agronómusoknak fejlesztették ki a mérnökök még az 1970-es években [a Niva (az oroszok Nyívának mondják) nem véletlenül jelent oroszul vetést], amely igénytelenségével, strapabíróságával, továbbá felezővel, differenciálzárral és természetesen állandó összkerék-meghajtással bármilyen viszontagságos körülmények között helytáll. Azt feltételeznénk, hogy méretei miatt meglehetősen szűkös, de ez csak a látszat, valójában vadászfelszereléseikkel együtt két ember is kényelmesen elfér benne. Az viszont igaz, csomagtere nem túl nagy (de nem is kicsi), így a vadszállítás bizonyos méret után nehézségekbe ütközik, de ezt egy saroglyával könnyen orvosolni lehet.

A terepjáró-kérdéskört a legaggasztóbb problematikával zárnám. Napjainkban a hibrid, illetve elektromos hajtással működő új szériák világát élve, félő, hogy idővel kikopnak a belső égésű motorú terepjárók a területről. No, nem azért, mert azt gondolnám, hogy a mai terepjárók felvennék a versenyt egy 15, 20, akár 30 éves terepjáróval, hanem mert az idő vasfoga szépen lassan elnyüvi azokat. Pedig a régi modellekben mind a motor, mind a hajtások, mind a karosszéria teljesen más kategóriát képvisel, mint a modern autók, ezért érdemes örök becsben tartani ezeket a döcögő, pöfögő autócsodákat, mert tényleg igazán klafák.