0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. szeptember 17.

Vadászautó: Döcög és pöfög, hú, de klafa!

Vadászterület jellege válogatja, milyen terepviszonyokkal kell szembenéznie a vadásznak, ha ki szeretne menni vadászni. Hiszen az alföldi rónaságon és, mondjuk, a Mátra zárt erdőiben való közlekedéshez eltérő gépjárműre van szükség.

De milyen is egy jó vadászautó, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy megbízhatóan működjön a terepen? Erre keressük a választ a Vadászúton mostani részében.

Magánvéleményem szerint nem minden sportvadásznak kell vadászautóval rendelkeznie. A hivatásos vadászoknak természetesen alapvető munkaeszköze a vadászautó (sajnos nem minden vadászatra jogosult biztosítja számukra), de egy sportvadásznak nem létfontosságú.

vadászautó sár erdő

Mint egy korábbi részben taglaltuk, négyféle módja van annak, hogy vadászhassunk: vadásztársaságnál kiváltott tagsággal, vadásztársaságnál vett csomagosként, bérkilövőként és vadászbarátunk által meghívott vendégvadászként. Utóbbi kettő esetében, szerintem, nem feltétlenül szükséges a vadászautó. Vendégvadászként a megbeszélt találkozóhelynél átülhetünk a meghívó vadászautójába, bérvadászként pedig a terület hivatásos vadászának a terepjáróját vesszük igénybe, mint szolgáltatást, ugyanis ez esetben a területen való közlekedést is megfizetjük, mondhatjuk, joggal. Azonban, ha tagsággal rendelkezünk vagy vadásztársaságnál befizettünk egy éves csomagos vadászati lehetőségre, akkor bizony elengedhetetlen a vadászautó.

Mit is jelent a vadászautó?

Terepjárót, gondolnánk, azonban ez nem feltétlenül fedi a valóságot.

„Sajnos” már ültem hivatásos vadász saját Opel Astra autójába, de(!) ettől függetlenül rendkívül jól helytállt a Kunságban. Ugyanis sík, különösen alföldi vadászterületeken egy megbízható, olcsó alkatrészellátású, könnyen javítható személygépjármű gond nélkül ellavíroz a szántások között, még terepgumi nélkül is.

(Ez alól természetesen kivétel, ha jelentős mennyiségű égi áldás esik, mert akkor a dágványban egy gyengébb teljesítményű terepjáró is simán elhasalhat.) A Suzuki Wagon R és a Swift [utóbbiból akad ám 4×4-es (azaz összkerék-meghajtású) is], továbbá a Fiat Panda 4×4 is tipikusan olyan városi kisautók, amik azért állják a sarat könnyebb terepviszonyok mellett. De a példák ellenére azt gondolom, ezek inkább rövidebb-hosszabb átmeneti megoldások. Egy terepjáróban ülve mégis nyugodtabb az ember: magasabban ül, ergo jobban lát, kevésbé kell aggódni, hogy leér a kocsi alja, nagyobb teljesítménnyel, nyomatékkal bírnak, ezáltal nagyobb eséllyel kirángatják magukat az akadályokból, és talán ami a leglényegesebb: terepre készültek.

Ma már se eleje, se vége, annyi terepjáró közül választhat az ember, mégis vannak bizonyos szempontok, amelyek szűkítik a kört autóválasztásnál. Ezek közül is a leglényegesebb, milyen domborzati viszonyok jellemzőek és mekkora az erdősültség ott, ahol rendszeresen vadászunk.

A meredek emelkedőkön elterülő nagy kiterjedésű erdőkben a hosszú és nehéz terepjárók bizonyos esetekben csak korlátozottan használhatók. Az erdei szűk utakon nem biztos, hogy könnyen meg lehet fordulni egy pick-uppal, különösen, ha egy kidőlt fa szegi utunkat, így se előre, se hátra nem lehet továbbhaladni.

Ugyanúgy lényeges szempont, hogy az adott vadászterületnek melyek a jellemző nagyvadfajai. Őzes területen, ahol a szarvas vagy a vaddisznó csak váltóvad, megint csak nincs szükség nagy terepjárókra, a kisebb test könnyedén elfér a csomagtartóban, kocsi- vagy motorháztetőn, saroglyán – ez szintén mérvadó terepjáró választásakor.

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: