Történetemben egy szaténszőrű törpenyusziról és egy afrikai fehérhasú sünről lesz szó, mely kedvencek olyan betegségben szenvednek, amelyeket tipikusan kutyáknál és macskáknál szoktunk diagnosztizálni és kezelni.

Egy viszonylag fiatal, hároméves ivartalanított bak nyuszival látogatott el hozzánk a gazdi. Az állatnak változó volt az étvágya, aktivitása, és érezhetően fogyott is. A fizikális vizsgálat során a kondíciója ténylegesen aggodalomra adott okot, erőteljesen érezhetőek voltak a bordái, a medencecsont teljes egészében kitapintható volt, bár a combizomzat megfelelően fejlettnek bizonyult. Mivel nagyon gyakran a kachektikus (sovány) állapot a nem megfelelően kopó fogazattól van, ezért a száj­üreg és fogazat átvizsgálása megtörtént. Fiziológiás állapotokat találtam, nem tapasztaltam eltérést.

Mivel a tulajdonosnak volt már nyula korábban, és azt is kezeltük már, ezért nem volt kérdés, hogy a fizikális vizsgálaton felül szükség lesz még kiegészítő vizsgálatokra is a diagnózis felállításához. Következett tehát a vérvétel. Sajnos a vesefunkciókat mutató paraméterek emelkedéseket mutattak, amik megmagyarázták a nyuszi kondícióját és fizikális állapotát. Az ultrahangos vizsgálat alkalmával a vese szerkezetét vizsgáltuk és némi morfológiai eltérés volt látható (megvastagodott kéregállomány). A vizeletvizsgálat is igazolta az idült veseelégtelenség tényét. Nem volt hátra más, mint elkezdeni a hosszan tartó kezelést, melytől javulást remélünk. A legfontosabb, hogy az állat étvágya visszatérjen, és a kondícióján is javítanunk kellett. Magas energia- és rosttartalmú roboráló táplálék adása mellett étvágyfokozó vitaminkúrában részesítettük.

A kezelés hosszadalmas és a mai napig is tart, hiszen a vesefunkciók ilyen esetben csak lassan mutatnak javulást, még ha a kezelés sikeresnek is bizonyul. Kezdetben gyakori vérvétellel kontrolláljuk a vese állapotát, és ha javulást tapasztalunk, akkor az infúziók gyakoriságát is csökkentjük, illetve a vérvételek időpontjait is kitolhatjuk.