0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 19.

Nézzünk szét méhésztársunk háza táján! – Egy 350 családos mintaméhészet

A Turul Méhész Egyesületnél a Covid miatti bezártságot követően eldöntöttük, hogy nem ritkán messzire, hanem sűrűn közelre szervezünk szakmai kirándulásokat. Ajánlom másoknak is, nekünk bevált!

 Szerző: Czékmány Péter,

Kecskéd

Mit jelent a bevezetőben leírt „sűrűn közelre”? Azt, hogy saját tagjaink háza táján nézünk szét. Aki vállalja, aki bátor, aki nem titkol semmit, aki nyitott a tagság felé, no és, persze, van mit megmutatnia, az jelentkezett, és elmentünk megnézni a méhészetüket. Tagságunk így tavaly ősszel néhány hét alatt három méhészetet tekintett meg – ezekről a remek szakmai látogatásokról számolok be.

Illusztráció (Forrás: pixabay)

„Nézzünk szét méhésztársunk háza táján!” rendezvénysorozatunk második állomása Tóth Csaba vértessomlói, harmadik generációs méhészcsaládból származó méhésztárs telephelyére vezetett.

Számomra azért is volt kedves ez az alkalom, mert ő volt az, aki jó néhány évvel ezelőtt a méhek varázslatos világába bevezetett, mentorom, segítőm volt, és akinek segítségével elindult méhész „tevékenységem”.

Az időjárás ismét kedvezett a találkozónak, a szeles, borult idő ellenére kellemes hőmérséklet jellemezte ezt a szombat délutánt. Már a telephely megközelítése is stílusosan történt, mint az a felhívó tájékoztató levélben is jelezve lett, „kövessük a jelöléseket”. Az út mentén és a kereszteződésekben elhelyezett kaptárak és az azokon lévő iránymutató jelölések segítségével könnyen megtalálható volt a találkozó helyszíne. Szép számú érdeklődő méhésztárs és családtag töltötte meg most is a fogadásunkra szépen berendezett és elrendezett telephelyi műhelyt. Jó volt látni, hogy az évek során mekkora fejlődésen ment keresztül a telephely, hogyan valósultak meg Csaba elképzelései, ami mögött, tudjuk, rendkívül sok munka és lemondás húzódik meg. Az elmúlt sok-sok évnyi, minden mást nélkülöző, odaadó, kemény munka „meghozta” gyümölcsét.

Bár már gyermekkora is méhek között telt, mégsem volt egyértelmű, hogy később ez lesz a fő hivatása.

Kezdetben, sok más méhészhez hasonlóan, munka mellett, kiegészítő tevékenységként méhészkedett, folyamatosan fejlesztve, növelve állományát. Egy ponton azonban meghozta a végső döntést, s hirtelen váltással csapott át főállású méhésznek. Ismeretségünk ettől az időszaktól kezdődött.

A telephelyre beérve, több méhésztársnak feltűnt a régről ott hagyhatott és mára már fákkal benőtt kerékpár (1. kép). Az érdeklődő tekintetekre válaszul házigazdánk elmesélte a megfejtést. Korábban kevésbé figyelt maga körül a rendre, amely a méhészeti tevékenységére is jelentősen kihatott, különösen a hatékonyság tekintetében, így a benőtt kerékpár minden alkalommal eszébe juttatja, hogy rend a lelke mindennek. Mindennapi tevékenységét már ennek értelmében végzi, ami tökéletesen tükröződik vissza mind telephelye, mind méhészkedése tekintetében.

Méhészetének fejlődése és a korábban használt, valamint a jelenlegi technológiáját jelentő méhészeti fogások és folyamatok bemutatása az udvaron szépen felsorakoztatott eszközökkel kezdődött, majd a nemrég épített és berendezett modern műhelyben folytatódott.

Természetesen a kiegészítő konténerekbe is betekintést nyerhettek a méhésztársak az ott tárolt fiókok, keretek és kiegészítő technológia alkalmazása tekintetében, hiszen az ilyen ipari jellegű, rakodós rendszerű és automatizált méhészet velejárója a rengeteg kiegészítő felszerelés. A hangulatra most is jellemző volt a közvetlen, baráti, sokszor humoros oda-vissza „beszólásokkal” tarkított bemutató előadás, illetve mind a házigazdánk, mind a vendégsereg részéről is az éppen szóban forgó témához kapcsolódó humoros történetek felemlegetése. Márpedig történetekből jutott bőven a találkozón.

Jó volt hallani a több generációval korábbi „régi” idők méhészkedését, technológiáját, mai viszonyok és technológiák között a már-már megmosolyogtató méhészeti fogásokat. Egy-egy vidám történettel színesített, a családi méhészet fejlődését bemutató előadáson keresztül Csaba jól festette le a méhészkedés fejlődését.

Mint sok, nagy múlttal rendelkező méhész, ő is megtapasztalta az eltérő keretes méhészkedés hátrányait, így hamar kialakult nála a jelenleg is alkalmazott és a nagyüzemi méhészkedésben rendkívül hatékony fél NB technológiára épülő, azon belül is a szoknyás rendszerű rakodókaptáras méhészkedés.

Egy-egy rendkívül különlegesnek számító eszközt is bemutatott, hiszen más profi méhészhez hasonlóan ő is sok mindent kipróbált.

Tanácsra vagy éppen saját ötletként megvalósított eszköz gyakorlati használatán keresztül tapasztalta meg annak előnyeit, sokszor hátrányait. Különlegesnek számító, hátsó kezelésű Hunor és hizlalt keretméretre kiépített melegépítményű kaptára, amely valószínűleg egy konténeres rendszerből lett „átemelve” gyalogkaptáras technológiára, még az akkori idők méhészkedésében is lassú, körülményes eljárásnak számított. Mai szemmel nézve teljes mértékben. Különlegesnek számított talán a létező kevés darabszámból mutatóban fennmaradt forgófészkes kaptár, amely elmondása szerint a méhek rajzását volt hivatott megakadályozni. Működési elve, hogy a napi forgatás során megzavarja a méhek anyabölcső-építését. Tapasztalatok szerint sajnos sem a tervezett funkciójának, sem a méhésznek, de a méheknek sem felelt meg, így méhészeti körökben nem terjedt el különösebben. De mint különlegesség, érdekes színfoltja volt a bemutatónak.

Szó esett arról is, hogy mely etetési módokat próbálta ki, és melyik milyen hátránnyal járt, olykor milyen gondokat okozott.

Bemutatta a szűkítés során neki bevált keretméretű XPS-megoldást, illetve ennek előzményeit, valamint a beteleléskor használt takarási módszerét és szöktetős mézelvételi eljárását is. Ez utóbbi kapcsán kifejlesztett egy igen hatékony kezelési és szállítási módszert, illetve raklapos kötegelési eljárást, amelynek segítségével rendkívül gyorsan és hatékonyan tud dolgozni egymaga, mind a terepen, mind a telephelyen.

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Méhészet

Magazin ajánló: