2. A jobb kéz feladata a folyamatos igazítás.

A nyak finomságainak kihangsúlyozása céljából a felvezető finoman összecsípi a nyak alatti bőrt és felhúzza azt. Fontos, hogy ez a mozdulat a bíró oldalán – az esetek többségében a kör belső része felőli oldalon – nem látszódhat, ugyanakkor az értékelő fél szemmel mindig figyel rá, hogy egyáltalán próbálkozik-e vele a versenyző.

Testtartás korrigálása: már a beugró szinten is törekedni kell az ideális pozíció, fazon elérésére. A gyerekek a tökéletes összkép céljából tapogatják a bordákat a borjú bal oldalán, megemelik a hasat, egyenesítik a hátat.

3. A felvezető nem csak lépked körbe-körbe!

Az egyik szeme mindig a bírón, a másik szeme pedig a marhán van. Ez azért fontos, mivel a bíró utasításokat, jelzéseket adhat a tempó fokozására, mérséklésére, a megállásra vagy az újra indulásra.

4. Nem szabad „körbeaknázni” a ringet!

Egy szarvasmarhánál képtelenség szabályozni, hogy mikor, hol végzi el a dolgát, viszont vannak olyan etikai szabályok, amiket ilyen esetekben illik betartani. Az illem azt kívánja meg, hogy – amennyiben úgy érzékeli, a borjú könnyíteni készül magán – a felvezető megálljon.

5. Testi előkészítés

Amikor a bíró odalép egy-egy pároshoz, megtörténik az úgynevezett „felkínálás”, azaz mint a tenyészet képviselője, a felvezető egy helyben tartja az üszőt, amíg megvizsgálják. Az összbenyomásban a megjelenésnek óriási szerepe van.

Természetesen, amennyiben az laza, nem lehet eltüntetni, ám szép, feszes önhordás esetén vizuálisan remekül ki tudják így emelni. Az az ideális, ha a szarvasmarha háta menet közben felfelé rugózik, másként fogalmazva hajlik, akár egy pálca. A beesett, becsuklott hát – gyenge ágyék – élettani problémákat vetít előre, mely kifejezetten negatívum a tenyésztés szempontjából.