A Dunát már említettem, a Dunántúlt is rendbe kell tenni, még ha nem is olyan súlyos a helyzet, de a sok dombos terület miatt a kisebb patakok, vízfolyások felhasználása is fontos, de most az Alföld megmentése a prioritás, itt a legnagyobb a baj. Nyilván, a Kisalföld problémájához a Duna vizére mindenképpen szükség van, de az ottani folyók is sokat segíthetnek, így például a Dráva és a Rába. Paks alá is létezik vízerőműterv, ez az öntözésen túl az atomerőműnek is kell. A visszaduzzasztás miatt ez a Duna-Tisza köze nyugati lapályos részének öntözéséhez is megoldást jelenthetne.

Ha pedig alagcsöveznénk is, akkor a csatornától távolabbi táblarészek is hozzájuthatnának a szükséges vízhez, a talajlazítás pedig a kapillárisok révén megoldaná a vízellátást, illetve ha kell, a belvíz elvezetését is el tudnák végezni. Biztos vagyok benne, hogy a nagyobb bevétel és az egyéb áttételes hatások révén nemzetgazdasági szinten messze nagyobb bevételt jelentene, mint a mostani rendszer, amely akkor adja ingyen a vizet, amikor a növény már – némi túlzással – elszáradt.

Összefoglalóan, nagyra értékelem a Debreceni deklarációt, sok fontos kapaszkodót ad a probléma megértéséhez és az optimális megoldások kialakításához. Amit ehhez hozzá szeretnék tenni, hogy ezt a munkát a teljes agrárreform keretében célszerű megtervezni és kivitelezni, mert csak ezek figyelembevételével teremthető meg az a mezőgazdaság, amely kiváló minőséget, megfelelő mennyiséget és azt piacképesen tudja előállítani. Enélkül a vízgazdálkodási reform sem hozza meg a remélt és kívánt eredményt. Nem utolsósorban, a vízügy finanszírozása is megoldandó. Kell valamiféle érdekeltség abban, hogy a víz árából a sikeres gazdálkodók visszatérítést kapjanak, akár a teljes költségig, hogy a pénz tényleg oda menjen, ahol hasznot hajt, és ezt magasabb szinten teszi. A mezőgazdaság tőkeigényes és tudásigényes ágazat, de komoly bevétel és nyereség csak akkor van, ha jó áron eladható minőségi terméket állítunk elő. Ez pedig akár a teljes támogatási rendszer alapos átgondolását is igényli.

Dr. Mesterházy Ákos
kutatóprofesszor