0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 13.

Egy pohár magyar bor – a Bor világnapja

A Bor világnapja – Orbán névnap -, május 25-e jó alkalom arra, hogy emlékeztessen bennünket, a bor nem csupán egy ital, ennél sokkal több, tele hagyományokkal, ízekkel és történetekkel

A Bor világnapja – Orbán névnap -, május 25-e jó alkalom arra, hogy emlékeztessen bennünket, a bor nem csupán egy ital, ennél sokkal több, tele hagyományokkal, ízekkel és történetekkel. Országarculatot meghatározó elem, ami végigkíséri az életünk minden apró rezdülését. Történelemformáló, művészeket inspiráló, vagy éppen társaság teremtő.

Szent Orbán földi ereklyéjét 1771-ben adományozta a pápa gróf Andrássy Istvánnak, amit a Tokaji Borvidéken, Monokon, Kossuth Lajos szülővárosában őriznek.

A történet szerint Andrássy gróf egyik látogatása alkalmával hegyaljai bort vitt a pápának, akinek nagyon ízlett a különleges tokaji nedű. A gróf borozgatás közben elmesélte őszentségének, hogy a neves magyar borvidéken nem minden évben terem aszú készítésre alkalmas szőlő, és a tavaszi fagyok milyen nagy károkat okoznak a termésben. Ekkor adományozta az egyházfő Andrássynak Szent Orbán ereklyéjét, hogy elősegítse a jó termést. A gróf Monokra szállította a csodatévő kincseket, majd saját szentélyében, az Andrássy kápolnában helyezte el, Később a Sarlós Boldogasszony templomba kerültek az ereklyék, ahol mind a mai napig őrzik az eredeti adományozási oklevéllel együtt.

Filoxéra, Trianon, második világháború, keleti felejtés

Egy biztos, akár Szent Orbán is segíthetett abban, hogy a magyar borkultúra évszázadok alatt se tűnjön el. Pedig nem volt könnyű helyzetben. Elég csak a XIX. század végén megjelent filoxérára gondolni, amely jó néhány szőlő- és bortermelőt tett földönfutóvá. Ha ez nem lett volna elegendő, jött Trianon, s ezzel nem csak szőlőterületeink egy részét veszítettük el, de elzártak minket a hagyományos piacainktól, ami – tudjuk be – az ágazat fő mozgatórugója. Ez az elzártság pedig csak tovább fokozódott, s a második világháborút követően, a keleti tömb kialakulásával lassan elfeledkeztek rólunk a világ borfogyasztói. Helyette viszont kaptunk egy nem minőség-, hanem mennyiségorientált kereskedelmi hátteret, ami legalább ennyi kárt okozott a szakmának.

A rendszerváltás megcsillantotta a reményt, s bár tőkeszegényen, de annál nagyobb bizalommal vágtak bele a nagy kalandba a hazai borászok, hogy újra megismertessék a hazai és külföldi fogyasztókkal, mire is képes a Kárpát-medence.

Hosszan lehetne elemezni az azóta eltelt több mint három évtizedet, de elég csak megnézni a nagy nemzetközi borversenyekről elhozott champion díjakat, aranyérmeket.

Ezek is bizonyítják, nem csak az adottságaink kiválóak, de a magyar borászok is magasszintű felkészültséggel rendelkeznek. Az átütő siker még várat magára, de ebben nem a borok a ludasak, még mindig nem ismernek minket eléggé a külföldi fogyasztók. Ez pedig már más szakma.

Nemzetközi szintem sem rózsás a helyzet. A világ szőlőtermesztése az elmúlt időszakban – 2022-es átlag alatti mennyiséghez képest 2023-ban – 7 százalékkal csökkent. Átalakult a termelés szerkezete is. A vörösbor iránti kereslet az utóbbi húsz évben főként a nagy európai piacokon esett vissza. Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban 2000 óta negatív növekedési rátákat regisztráltak. Ugyanakkor a század elején a fehérbor a világ össztermelésének átlagosan 46 százalékát tette ki, míg az utóbbi években ez az arány 49 százalékra emelkedett. A növekedés egyik fő mozgatórugója a habzóbor fellendülése. A fehérbor iránti kereslet növekedését leginkább három fontos pezsgőpiac okozza: az USA, Németország és az Egyesült Királyság. Emellett az elmúlt húsz évben a rozé bor iránt az igény mennyiség és kínálat tekintetében világszinten 25 százalékkal nőtt.

Bár az adatok bizakodásra adhatnának okot, ám a fogyasztás mind nemzetközi, mind hazai szinten folyamatosan csökken.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu