A Bor világnapja – Orbán névnap -, május 25-e jó alkalom arra, hogy emlékeztessen bennünket, a bor nem csupán egy ital, ennél sokkal több, tele hagyományokkal, ízekkel és történetekkel. Országarculatot meghatározó elem, ami végigkíséri az életünk minden apró rezdülését. Történelemformáló, művészeket inspiráló, vagy éppen társaság teremtő.

A történet szerint Andrássy gróf egyik látogatása alkalmával hegyaljai bort vitt a pápának, akinek nagyon ízlett a különleges tokaji nedű. A gróf borozgatás közben elmesélte őszentségének, hogy a neves magyar borvidéken nem minden évben terem aszú készítésre alkalmas szőlő, és a tavaszi fagyok milyen nagy károkat okoznak a termésben. Ekkor adományozta az egyházfő Andrássynak Szent Orbán ereklyéjét, hogy elősegítse a jó termést. A gróf Monokra szállította a csodatévő kincseket, majd saját szentélyében, az Andrássy kápolnában helyezte el, Később a Sarlós Boldogasszony templomba kerültek az ereklyék, ahol mind a mai napig őrzik az eredeti adományozási oklevéllel együtt.

Filoxéra, Trianon, második világháború, keleti felejtés

Egy biztos, akár Szent Orbán is segíthetett abban, hogy a magyar borkultúra évszázadok alatt se tűnjön el. Pedig nem volt könnyű helyzetben. Elég csak a XIX. század végén megjelent filoxérára gondolni, amely jó néhány szőlő- és bortermelőt tett földönfutóvá. Ha ez nem lett volna elegendő, jött Trianon, s ezzel nem csak szőlőterületeink egy részét veszítettük el, de elzártak minket a hagyományos piacainktól, ami – tudjuk be – az ágazat fő mozgatórugója. Ez az elzártság pedig csak tovább fokozódott, s a második világháborút követően, a keleti tömb kialakulásával lassan elfeledkeztek rólunk a világ borfogyasztói. Helyette viszont kaptunk egy nem minőség-, hanem mennyiségorientált kereskedelmi hátteret, ami legalább ennyi kárt okozott a szakmának.

A rendszerváltás megcsillantotta a reményt, s bár tőkeszegényen, de annál nagyobb bizalommal vágtak bele a nagy kalandba a hazai borászok, hogy újra megismertessék a hazai és külföldi fogyasztókkal, mire is képes a Kárpát-medence.

Ezek is bizonyítják, nem csak az adottságaink kiválóak, de a magyar borászok is magasszintű felkészültséggel rendelkeznek. Az átütő siker még várat magára, de ebben nem a borok a ludasak, még mindig nem ismernek minket eléggé a külföldi fogyasztók. Ez pedig már más szakma.

Nemzetközi szintem sem rózsás a helyzet. A világ szőlőtermesztése az elmúlt időszakban – 2022-es átlag alatti mennyiséghez képest 2023-ban – 7 százalékkal csökkent. Átalakult a termelés szerkezete is. A vörösbor iránti kereslet az utóbbi húsz évben főként a nagy európai piacokon esett vissza. Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban 2000 óta negatív növekedési rátákat regisztráltak. Ugyanakkor a század elején a fehérbor a világ össztermelésének átlagosan 46 százalékát tette ki, míg az utóbbi években ez az arány 49 százalékra emelkedett. A növekedés egyik fő mozgatórugója a habzóbor fellendülése. A fehérbor iránti kereslet növekedését leginkább három fontos pezsgőpiac okozza: az USA, Németország és az Egyesült Királyság. Emellett az elmúlt húsz évben a rozé bor iránt az igény mennyiség és kínálat tekintetében világszinten 25 százalékkal nőtt.

Bár az adatok bizakodásra adhatnának okot, ám a fogyasztás mind nemzetközi, mind hazai szinten folyamatosan csökken.