Agancs és szarv – lehet, hogy közük van egymáshoz?

Ebből a négy különböző fejdíszből a szarvat és az agancsot vizsgálták az Amerikai Természettudományi Múzeum és Baruch Főiskola, valamint a CUNY Graduális Központ tudósai – írja a ScienceDaily. Ehhez genetikai analízist és számítógépes 3D modellek elemzését is segítségül hívták. Eredményeik alapján úgy tűnik, hogy a kérődző patások fejdíszeinek pályafutása egy olyan közös őssel indult, mely egy pár csontos kinövéssel rendelkezett a homlokát, a koponya frontális részéhez közel.

Ugyanezekből a sejtekből fejlődik az agancs is. Emellett egyértelműen megkülönböztethető mintázatot mutat a tehén szarvak és szarvas agancsok génkifejeződése a többi csont- és bőr szövetet szabályozó génekhez képest. Ez újabb bizonyíték arra, hogy ezek a csont-alapú szerkezetek egy közös őstől származnak – mutatott rá John Flynn, a múzeum emlős fosszíliák gyűjteményének kurátora.

A kutatók a szarv és agancs transzkriptomokat hasonlították össze a sertések bőr transzkriptomjaival. (A transzkriptom a sejtben vagy szervezetben megtalálható RNS-molekulák összessége. Ebbe beletartozik az mRNS-t, rRNS-t, tRNS-t és bármilyen más, nem kódoló RNS-t is, ami a szervezetben termelődik.) Ezzel először sikerült bizonyítani transzriptomok segítségével egy család-specifikus fejdísz kialakulását, mely egy közös őstől származó általános csontos szerkezet örökléséből származik.

A szarvak és agancsok közös eredete mellett még egy közös tulajdonságuk van. Ezeknél a csontoknál a génkifejeződés szabályozása eltér a test más csontjaiétól. Mindez segít a patások fejdíszeinek evolúciós történetét feltárni. Az is feltételezhető, hogy a zsiráfok osszikonja és a villásszarvú antilopok különös szarva szintén osztozik egy közös ősön.