Ha a gazdálkodók sokféle őshonos vadvirág magjait tartalmazó keverékkel vetik be a termőföldek szegélyét, akkor nagyban segíthetik a beporzó rovarok túlélését, valamint a tevékenységüktől függő tápláléknövényeink fennmaradását.
„Ezzel az eljárással azonban sok a probléma, hiszen az alkalmazott módszerek nem nevezhetők kiforrottnak. Kutatásaink során fő célunk éppen ezért annak vizsgálata, hogy hogyan lehet a vadvirágokkal még hatékonyabban segíteni a beporzókat, hogy ez alapján jól használhassuk fel a mezőgazdaságra és természetvédelemre szánt véges pénzügyi forrásainkat. Korábbi kutatások feltárták, hogy az általában néhány méter szélességben kialakított virágsávok túl keskenyek, a permetezéshez használt növényvédő szerek pedig sokszor e sávokra is átsodródhatnak. Emellett legtöbbször csupán egy-két évig hagyják fejlődni a sávot, ami nem elég arra, hogy egy változatos megporzórovar-közösség telepedhessen meg benne.”
– folytatta az ökológus.
Gyakorlati megközelítés
A gyakorlatban kialakított virágsávokban kevés ‒ gyakran idegenhonos ‒ növényfajt vetnek el. Emiatt a bennük kialakuló közösség szegényes: fajgazdagsága alacsony, a behurcolt növények pedig akár invázióssá is válhatnak, ha magvaik a parcellán kívülre jutnak. E hiányosságok kiküszöbölése érdekében a HUN-REN ÖK munkatársai 2020-ban jóval nagyobb, 50 x 100 méteres, rendkívül sokszínű parcellákat alakítottak ki, amelyekbe összesen 32 virágzó őshonos növényfaj magjait vetették el. Azt is tesztelték, hogy van-e szerepe a vadvirágos terület szerkezetének: a különböző kísérleti helyszíneken vagy egyetlen félhektáros területet, vagy több kisebbet alakítottak ki.
Az már a kísérlet első, most publikált eredményeiből is nyilvánvalóvá vált, hogy e parcellák telepítése a legkülönfélébb táji könyezetekben is hatékony lehet. A korábbi kutatások szerint ahol egyébként is van természetes élőhely a közelben, ott nem érdemes vadvirágokat vetni a mezőgazdasági területek mellé. A HUN-REN ÖK és a MATE munkatársainak eredményei azonban cáfolják ezt a vélekedést: kiderült, hogy e virágsávok a természetközelibb agrártájban is jelentősen növelik a beporzók egyedszámát és diverzitását.
„Minél több és minél sokszínűbb növény virágzott egy parcellában, annál több megporzó rovar élt benne. Talán az a legfontosabb felismerésünk, hogy a virágos parcellák fontossága változik az év során. Nyár közepére a szántóföldek környezetében nagyon lecsökken a virágzó növények száma, így a beporzó rovarok nehezen találnak táplálékforrást és búvóhelyet. Ha nincs a közelben természetes élőhely, a vadvirággal vetett területek ilyenkor szó szerint a túlélést biztosítják a pollinátoroknak. Ezért a kutatásunk legfontosabb üzenete az, hogy az egész vegetációs időszakban, tavasztól őszig folyamatosan biztosítanunk kell a sokszínű virágkínálatot a rovaroknak, hogy ők biztosíthassák a termesztett növényeink nagy részének megporzását.”
– értékelte az eredményeket Bihaly Áron.
Forrás: Magyar Kutatási Hálózat (Hungarian Research Network, HUN-REN)
