Nem érdemes spekulálni

A Glencore, majd a Viterra Magyarországért, Szlovákiáért és Csehországért felelős korábbi vezetőjeként érkezett néhány éve a hazai tejtermeléssel is foglalkozó ágazatba Juhász Csaba. Jelenleg a Capstone Invest cégcsoport és az ahhoz tartozó Teveli Zrt. tulajdonosa, így érdekes kérdésként merült fel vele szemben, hogy milyen, a korábbi tapasztalatai szerinti „multis” gondolkodásmód alapján hozza meg a döntéseit.

A szakember mindenekelőtt a tejtermelő ágazatban szerzett első tapasztalatairól számolt be. Mint mondta, sokszor kapta válaszul ugyanis az „ezt miért így csináljátok” kérdésére a „mert, így szoktuk” választ. Aztán két évvel ezelőtt meghallgatta Orosz Szilvia egyik előadását, ami után három hónappal lecserélte a teljes takarmányos gépsort, és azóta a tömegtakarmány minőségének javítására helyezik a hangsúlyt.

Példaként elmondta, hogy egy termelő büszkén mutatta be neki többmilliárdos beruházásukat, hozzátéve: „soha az életben nem fog megtérülni”. – Tulajdonos-ügyvezetőként ezt meg lehet tenni, egy multi tulajdonosa azonban biztosan nem engedne el egy ilyen beruházást, hangsúlyozta Juhász Csaba, hogy a multik mindig és mindent számolnak, még egy néhány millió forintos beruházást is indokolni kell. Nemcsak a beruházások kapcsán tesznek így, hanem létszámnövelés, -csökkentés, hatékonyságnövelés, takarmányozás stb. esetében is. A multik szeretik saját irányításuk alá vonni azokat a tevékenységeket, amik hatással vannak az eredményre. Bár ez nem csak rájuk jellemző, hiszen azokat a folyamatokat, amik hatással vannak az eredményességre, mindenki irányítani szeretné.

Amikor tejtermeléssel kezdett foglalkozni, a másik megdöbbentő tapasztalata volt, hogy a tejértékesítési szerződések többsége indexált alapú, az Európai Unió átlagárának a kilencven-egynéhány százaléka, ki mennyit tud elérni, ráadásul forintban fizetnek a tejért. – Egy ilyen szerződésben két dolog is van, amire nincs hatásunk. Az egyik az euró árfolyamának alakulása. A multiknak ez jó, a termelőknek viszont elég nagy kockázatot jelent, hiszen a költségeik forintban merülnek fel, de hogy a tejért valójában mennyit kapnak, teljesen kiszámíthatatlan. A másik, hogy bár egy multi – amelyik esetében sokszor azt sem tudjuk, ki a valós tulajdonos – kvázi odaadja egy vezetőnek a saját vagyonát, szeretné tudni, hogy azzal mi történik, ezért, mint Juhász Csaba figyelmeztetett, minden befektetésüket biztosítják.

sorolta a különbségeket Juhász Csaba.

A multik azt is szeretnék tudni, hogy a pénzügyi eredményt miből várják el, mi az eredmény elsődleges forrása. – Tejtermelés esetén egyszerű a képlet: a tehén száján bemegy a költség, a tőgyén pedig kijön az eredmény. A kettő közötti pénzügyi eredményt kell valahogyan maximalizálni, fogalmazott a szakember. Ebbe azonban szerinte nem fér bele a spekuláció, például amikor valaki három évi gabonát vásárol meg, hiszen az gabonaspekuláció. Ha pedig a költségeket forintban számolja el, az értékesítést pedig euróban, az pedig devizaspekuláció. A termelés során a költségekhez kell igazítani a bevételt, és törekedni kell az eredmény maximalizálására. – De ez esetünkben sem állhat abból, hogy a takarmány- és/vagy az értékesítési oldalon spekulálok, figyelmeztetett Juhász Csaba, mert sok kollégája szerint ezt nem lehet megcsinálni. – Soha ne mondja senki, hogy ezt nem lehet megcsinálni! Ha valaki nem tudja, hogyan kell, kérjen tanácsot attól, aki viszont tudja, zárta hozzászólását Juhász Csaba.