Lapunk utóbbi két számában már tudósítottunk az Axiál Gyakorlati Akadémián elhangzottakról. Beszámoltunk azokról az előadásokról, amelyek a környezeti lábnyom számításáról és tervezéséről (itt találja), illetve az adatvezérelt tejtermelésről szóltak (ezen a linken olvashatja). Ezúttal egy panelbeszélgetés összefoglalójával folytatjuk, aminek bár az adatfeldolgozás, tehénkomfort és szemléletváltás voltak a meghívóban szereplő kulcsszavai, a résztvevők azonban nem hagyták szó nélkül az említett előadásokban elhangzottakat sem. tehén
A beszélgetés résztvevői közül dr. Orosz Szilviától, az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. takarmányanalitikai laboratóriumának igazgatójától, a MATE címzetes egyetemi docensétől elsősorban arra a kérdésre várt választ Pintér Zsolt, az AXIÁL Kft. ügyvezetője, hogy az állandósulni látszó időjárási szélsőségek között mivel lehet pótolni vagy kiegészíteni a tömegtakarmányokat, mik lehetnek a helyettesítő alternatívák.
ÜHG vs. Rostemészthetőség
Válaszában a szakember mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt 10 évben a hazai tömegtakarmány-előállítás olyan mértékben fejlődött, ahogy egyik európai országban sem.
mondta Orosz Szilvia, aki ezúttal az erősen kifogásolható lucernaszilázsokra, -szenázsokra is felhívta a figyelmet. Ezek a közepes minőségű takarmányok nem valók 10-11 ezer liter tejet termelő teheneknek, mint mondta, újra kell pozícionálni a lucernát, vagy jobb minőségben kell előállítani. A lucernaszilázsok 65 százaléka nem éri el az USA-ban tehénnek adható minőséget, így ha nem tudjuk javítani a minőséget, akkor az őszi vetésű, tavaszi betakarítású rozsnak, olaszperjének, Festuloliumoknak egyre nagyobb lesz a jelentősége. Ha pedig valahol kevés lett a rozs, mert a meleg miatt túl hamar szárba szökkent, vészhelyzeti takarmányokat kell keresni. Ilyen lehet a cirok, a szudánifű, a mohar. Utóbbi például, nagyon fiatalon betakarítva, bár mennyiséget nem, de az olasz perjéhez hasonló minőséget tud adni.
Orosz Szilvia reflektált a környezeti lábnyom számításáról és tervezéséről szóló előadásra is. Hiányolja ugyanis, hogy a korai betakarítású tömegtakarmányokkal kapcsolatban senki nem veszi figyelembe a javuló emészthetőséget. – Már 15-20 éve ismerem ezt a témát, és ugyanennyi ideje vagyok felháborodva azon, hogy takarmánykiegészítőkkel akarjuk elérni a 20-30 százalékos ökológiailábnyom-csökkentést.
Ismerek olyan telepet, ahol 5 százalékkal javítottak a nagytejűek csoportjában a rostemészthetőségen. Ez miért nincs benne ezekben a számításokban? – tette fel a kérdést Orosz Szilvia, aki szerint ez az arány sokkal nagyobb javulást jelent, mint ami takarmánykiegészítőkkel elérhető. – Ha majd adnak kedvezményes bankhitelt az ökológiai lányom csökkentésére irányuló fejlesztésekre, akkor miért ne kaphatna kedvezményes hitelt az a tejtermelő, aki vállalja, hogy 15 kiló rozsszilázst etet minden nap minden termelő tehenével, és ezzel az ökológiai lábnyom mellett még a termelés hatékonyságát is javítja? – zárta egy újabb kérdéssel hozzászólását Orosz Szilvia.
