Kutatásaikban az alanyfajták, a genetikai meghatározottság mellett a gyökérzet működését befolyásoló elemeket tanulmányozzák. A sekélyen elhelyezkedő gyökérzet (ez jellemző gyakran az intenzív ültetvények alanyaira) rontja az ültetvények „plaszticitását”, csak intenzív és drága technológiával működik jól. A nyári hősokk nemcsak a gyakorta említett napégés miatt nagy probléma: a melegben megszűnő fotoszintézis leállítja a gyökerek szénhidrát-ellátását és a felszínközeli talajrétegek fölmelegedése közvetlenül is károsítja a gyökérzetet. Növekedése, teljesítménye drasztikusan csökken, súlyosabb esetben teljes pusztulás is bekövetkezhet. A legnagyobb veszélyben éppen a szuperintenzív ültetvények vannak, a keskeny lombfal alatti sokkal kisebb talajárnyékolás következtében.

Megfelelő technológiát alkalmazva a gyökérrendszer gyors megújulásra képes. Megfigyelték, hogy a gyökérmetszés után azonnal beindul az oldalgyökerek regenerálódása, már pár napon belül láthatók az új felszívó gyökerek.

Tanulmányozzák a különböző allelopatikus hatásokat is, például megállapították az M9 almaalany érzékenyebb reakcióját szüreti maradványok (almatörköly) kijuttatása után, de előfordulhat allelopátia más (pl. őszibarack) maradványok hatására is.

Harminc tulajdonságra hat

Walter Guerra, a dél-tiroli Laimburg Kutatóintézet igazgatóhelyettese az alma­alany-választás szempontjait és a világ nemesítési programjait tekintette át. Intézetükben nemesítést, fajtaérték-vizsgálatot és alanyfajták tesztelését végzik, emellett a dél-tiroli faiskolások kiszol­gálására előszaporító központként, prebázis törzsültetvény fenntartójaként is működnek. Az almaalanyokkal szemben támasztott követelmények a faiskola szempontjából a jó szaporíthatóság a vegetatív bujtvány-anyatelepeken, a jó összeférhetőség a nemes fajtákkal, valamint, hogy ne legyenek érzékenyek látens vírusfertőzésre és alkalmasak legyenek a mikroszaporításra. A vegetatív szaporítás nem mindig egyszerű, a fajták közti különbségeket jól ismerik a faiskolások.

A gyümölcstermesztők más szempontokat vesznek figyelembe a választáshoz.

a termésingadozásra nem hajlamosítás; a fák koronaszerkezete, a növekedési elemek elágazódási szöge; a víz- és tápanyagfelvétel hatékonysága; az alkalmasság modern (pl. multi-leader, vagy más egysíkú) művelési rendszerekre; a gyümölcs méretére, színére vagy akár beltartalmára gyakorolt kedvező hatás; valamint a gyenge sarjképzési hajlam. A sort a biotikus tolerancia, rezisztencia folytatja: elvárás, hogy az alanyfajták ellenállók legyenek például a tűzelhalással, fitoftórával, vértetűvel, az apple proliferation fitoplazmával szemben és nagy előny, ha a kutatások, tapasztalatok az újratelepítésre alkalmasságukat is bizonyítják. Az abiotikus stresszt tűrő képesség ugyanennyire fontos: nagy különbségek vannak az alanyok között szárazságtűrésben, vagy a pangó víz, illetve a só elviselésében, a pH-igényben, alkalmazkodásban. Az északi termesztőrégiókban, például Lengyelországban továbbra is fontos a téltűrő képesség, míg a délebbi területeken az alacsony hidegigény (low chilling). A kihívás a nemesítők és az alanyfajták értékelését végző szakemberek számára nem kicsi: körülbelül harminc olyan tulajdonság, paraméter van, amelyet az alany befolyásol.