Ezen értékelések után a legértékesebbnek ítélt anyagokat felszaporítják.
Ebben a fázisban újra végeznek kórtani teszteket, a biotikus ellenállóság megítéléséhez nagyon fontos, hogy ne hagyatkozzanak csupán a folyamat elején a magoncokkal kapott eredményekre. Ekkor már körülbelül 16 évnél jár a nemesítési munka, és csak ekkor következnek a termőhelyi értékelések. Sok helyre, változatos körülmények közé adják ki a jelölteket. Nélkülözhetetlennek tekintik azokat az adatokat, amiket a termelőktől visszakapnak: a szaporítás hozamáról, az anyag minőségéről, majd a gyümölcsültetvényekben az alanyok viselkedéséről. A gyümölcsminőséggel kapcsolatosan fontosnak tartják a keserűfoltosságra (bitter pit) érzékeny Honeycrisp almafajtánál szerzett tapasztalatokat: erős az alanyhatás, aminek oka a különböző alanyok által befolyásolt tápanyagfelvételi, -szállítási különbség (Ca/K arány).
A már említett sokszereplős, az USA különböző termesztőterületeit átfogó NC-140 alanyfajta-értékelési program jól működik, sokat segít a változatos talajviszonyokhoz legjobban alkalmazkodó, ültetvényekben a legjobb eredményeket adó fajták kiválasztásában. Az előadó hangsúlyozta, hogy a termesztő szemével kell a kutatóknak is látniuk a dolgokat: nem az adatok a legfontosabbak a termelőnek, hanem az, amit a saját ültetvényében, a saját szemével lát, tapasztal.

Több génre alapozott ellenállóság
Vincent Bus az új-zélandi almaalany-nemesítési programba adott betekintést. A keresztezéstől a fajtáig tartó folyamat náluk is hasonlóan hosszú. Az elejét igyekeznek felgyorsítani genetikai markerek használatával. A károsítókkal szembeni ellenálló képesség elsődleges szempont, törekednek a sokgénes rezisztenciára. Megfigyelték például, hogy a vértetű biotípusok evolúciója gyors, hamar jelennek meg olyan mutációk, amelyek leküzdik a csak egy gén által meghatározott rezisztenciát.
A törzskeresztmetszetre alapozott (BCA = branch cross-sectional area) viszonyszám mellett használják, sőt annál jobbnak is tartják a termésmennyiségnek a vízszintes koronavetülethez (CBA = canopy base area) történő viszonyítását.
A tűzelhalás-rezisztencia alapvető követelmény. A magoncokat fertőzött metszőollóval visszacsípik, ezután az érzékenységet az elhalt hajtás hosszának arányában fejezik ki. Az érzékeny M9-nél az Erwinia a befertőzött hajtásokat 100%-ban elpusztítja, az újabb hibridjeiknél ez az érték 1 és 40% között van.
A fánkénti termőképességet az M9 arányában fejezik ki. Elit szelekcióik mindegyikének termőképessége meghaladja az M9-ét.
Még nincs bevezetett, kész fajtájuk a 25 ezer hibridmagonccal indított programból, de a jelöltek már az értékelések előrehaladott fázisában vannak. Új-Zélandon kívül mind az USA NC-140, mind az európai (Eufrin) programban szerepelnek és Dél-Afrikában is tesztelik őket.
Hat brit jelölt
Felicidade Fernandez az Egyesült Királyságból érkezett és az east-mallingi kutatóintézet jelenlegi utódszervezetének (2016 óta NIAB National Institute of Agricultural Botany – Nemzeti Mezőgazdasági Botanikai Intézet) almaalany-nemesítési programját vezeti. A 20. század kezdete óta működő east-mallingi intézet eredményei közismertek, törpítő klónalanyaik bevezetése nagyon sokat adott az intenzív gyümölcstermesztés számára. Nehéz idők után az utóbbi négy évben újra intenzív a fejlődés az intézetben, újonnan átadott üvegház is segíti a munkát.