Brazíliában komoly húzóerővé vált a mezőgazdaság, azon belül is jelentős szerep hárul a szarvasmarha-tenyésztésre. Az ország rekorder a marhák egyedszámát tekintve, de a jelentős környezeti károk miatt szükséges megoldást találni a fenntartható tenyésztésre. Erre a génszerkesztésben látnak megoldást a brazil gazdák, és elkezdtek óriási egyedeket „kitermelni”.

Az elmúlt két évtizedben szinte hasít a brazil mezőgazdaság, miután Kína egyre több mezőgazdasági terméket importál a dél-amerikai országból.

Nem véletlen, hogy az ország egyre több hasznot remél a marhatenyésztésből annak ellenére is, hogy manapság nyilvánvaló, mekkora környezeti terhelést jelent ezen állatok nagymértékű tartása. Brazíliában – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – nem számít tabunak a génszerkesztés, és ez nem csak a növényekre, de az állatokra is igaz. Nem csoda tehát, hogy az ország komolyan foglalkozni kezdett a szarvasmarhák génállományának olyan irányú megváltoztatásával, ami még nagyobb profithoz juttatja a szektort.

Szervasmarha 4 millió dollárért

Ennek a törekvésnek az eredménye Vaitana-19, ami egy díjnyertes, és roppant méretes, 1100 kg súlyú hófehér Nelore marha.

Vaitanát természetesen nem a húsa miatt vette meg újdonült tulajdonosa, sokkal inkább egyedi, és szerkesztett génállománya miatt, ami a kulcs lehet a hatékonyabb hústermelés terén. A hatalmas állat hosszú évek genetikai tervezésének eredménye. Egyetlen probléma, hogy eddig nem sikerült bizonyítani, hogy Vaitana petesejtjéből hasonló felépítésű egyedet lehet kinyerni, így a befektetés meglehetősen bizonytalannak tűnik.

Brazíliában gyakoriak a marhaaukciók, ahol olyan állatok cserélnek gazdát, amelyeknek génállománya átörökíthető, petesejtjeik akár havi több tucat borjú „kitermelésére” alkalmasak. Ezeken az eseményeken a világ minden részéről érkeznek érdeklődők, és óriási összegek cserélnek gazdát.

Brazíliában több mint 230 millió szarvasmarhát tartanak, főként a húsukért, ami gazdaságilag hatalmas lehetőség a dél-amerikai országnak, azonban a klímaváltozás szempontjából sokakat aggaszt, hogy húzóágazattá vált. Mivel a szójabab termesztése is megterheli a környezetet, a teljes brazil mezőgazdasági tevékenység az ország üvegházhatású gázkibocsátásának több mint 80%-át adja. Sajnos a szarvasmarha-tenyésztés miatt az Amazonas esőerdő növény- és állatállománya is károkat szenved el, mivel egyre nagyobb területet igényel az ágazat. Ennek egyik megoldása, ha csökkentik a vágómarha-állományt, a másik, ha minél fiatalabban vágják le az állományt. Ez utóbbihoz pedig az kell, hogy minél hamarabb minél nagyobb vágósúlyt érjenek el. Ehhez nyújthat segítséget a Vaitanához hasonló „projektek” révén a génszerkesztés fejlesztése.