Ártrendek és tudásexport

A résztvevők néhány szakterület jelenlegi helyzetéről és a jövőben várható kilátásairól is tájékozódhattak a téma specialistáitól.

Tavaly, Európán belül, nálunk volt a legmagasabb az élelmiszerinfláció, volt olyan hónap, hogy meghaladta a 45 százalékot. – Legyünk büszkék rá, hogy év végére visszatért az 5-6 százalékos szintre! Még nem győztük le az inflációt, de a jelenlegit már nem a mezőgazdasági termékek okozzák, hanem más területek, például a logisztika és egyéb ágazatok, vázolta a helyzetet Kulik Zoltán, a Vitafort Zrt. vezérigazgatója a Költségek és ártrendek az állattenyésztésben – befektetési lehetőségek és tudásexport a takarmányiparban címmel tartott előadásában.

Az euró árfolyama is nyugvópontra jutott, a költségek tervezhetőek lesznek. Az ártrendeket tekintve megállapítható, hogy a szemes takarmányok, a búza ára beállt. Az önköltség szempontjából vizsgálva az ágazatokat a szakember arra emlékeztetett, hogy a tej óriási hullámvasúton volt az elmúlt két évben. Volt, amikor több mint 200 forint volt a felvásárlási ára, ami az év elején visszazuhant 140 forintra. – Jelenleg 160 forintos önköltséggel számolunk, ilyen felvásárlási árak mellett a jövedelmezőség területén nincsenek jó helyzetben a termelők – mondta Kulik Zoltán. Mint megállapította, a baromfi nem mutatott ilyen kilengéseket, a sertésnek viszont borzalmas két éve volt, óriási veszteséget könyvelhet el, hiszen 2022-ben a 700 forint fölötti önköltséggel szemben 500 forint árbevétele volt a gazdáknak. Jelenleg 560 forintos önköltséggel hizlalnak, az áruk pedig 670-680 forint.

A világ takarmánytermelése teljesen átalakul, és ebben Európa sajnos nem jó irányban mozog, mutatott rá a szakember.

Ennek lehet pozitív hozadéka is, ha a kisüzemi állattenyésztést, aminek Magyarországon is vannak hagyományai, fenntartható formában visszük tovább úgy, hogy az állatállomány ne csökkenjen.

Kulik Zoltán hangsúlyozta, hogy a fenntarthatóság a népesség számának alakulásával szorosan összefügg. Afrika népessége 1,2 milliárd fő, de 2050-ben meghaladja majd a 2 milliárdot, és 2060 körül a világ népességének 25-28 százaléka afrikai lesz. A fejlett világ polgárainak naponta átlagosan 330 gramm hús jut a tányérjára, ez Afrikában 35 gramm naponta. A nagy kihívás az, hogy fogjuk az embereket élelmiszerrel ellátni a lakóhelyükön. Mert ha ez nem sikerül, akkor elindulnak, ezért a migrációt helyben kell megállítani, azaz ott kell élelmiszerrel ellátni az embereket, ahol élnek, vázolta a jövőbeli tendenciákat.

Az előadó nagy lehetőségeket lát a tudásexportban. Véleménye szerint a magyar agrártudás megállja a helyét bárhol a világban, és mint fogalmazott, nem biztos, hogy csak termékben kell gondolkodnunk, tudáscsomagot is kínálhatunk a fejlődő világnak. Példaként említette, hogy cége egy kis fejlődő ország élelmiszerbiztonsági rendszerét alakította ki, ami azért is fontos, mert megmutatja, hogy Magyarországnak olyan élelmiszerbiztonsági rendszere van, amit el lehet adni külföldön is. Az akvakultúra komoly fejlődést mutat, mert a hal a leggyorsabban megforduló, legkisebb invesztícióval előállítható élelmiszer. – Pakisztánban például, ahol jelenleg 240 millióan élnek, és az előrejelzések szerint harminc év múlva megduplázódik a népessége, ott halkeltető közös vállalatunk van, ahol már 30 millió halivadékot állítanak elő, és átadtunk egy édesvízi garnélatelepet is.

Ott is a tudásexporttal, az oktatással kezdődik minden, mert az ott élőket meg kell tanítani termelni, hogy ne induljanak el a lakóhelyükről azért, mert nem jutnak élelemhez, hangsúlyozta Kulik Zoltán.

A jövő kihívásai a gyümölcstermesztésben

Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-­Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke a hazai gyümölcságazat helyzetéről és kihívásairól beszélt. Saját tapasztalatait is megosztotta, hiszen családi gazdaságukban gyümölcstermesztéssel foglalkoznak, 30 hektáros intenzív almaültetvényen étkezési almát termelnek.

A magyar gyümölcstermő terület 80 ezer hektár, a termésmennyiség viszont nagyon változó, van olyan év, amikor 5-600 tonna gyümölcsöt termelünk és akad olyan is, amikor az 1 millió tonnát is meghaladja a mennyiség. Ez a különbség a tavaszi fagykároknak „köszönhető”, amik az utóbbi 2-3 évben többször előfordultak tavasszal, és ami azt is jelenti, hogy a rossz a termésbiztonságot az időjáráson kívül a korszerűtlen és idős ültetvények nagy aránya okozza.

Versenyképesnek azt a termelést tartjuk, amire van fizetőképes kereslet, ami hatékony és gazdaságos, jelentett ki, mert véleménye szerint a piac tőlünk függetlenül működik, ha valamivel nem boldogulunk, akkor valamit rosszul csinálunk. Az Európai Unió étkezésialma-piaca 80 millió tonna, Magyarország viszont csupán 120 ezer tonnát termel, azaz körülbelül 1,5 százalékot. – Ez nem a piac hibája, hanem a miénk, mondta, hozzátéve, hogy ugyanebből a piacból Lengyelország 30 százalékot hasít ki úgy, hogy 30 évvel ezelőtt kevesebb almát termeltek, mint mi.

Az is igaz, hogy a gyümölcstermesztésnek a legnagyobb az élőmunkaigénye, ami a termelési költség elég nagy százalékát teszi ki. Ezt kellene megoldani automatizálásokkal, amire a pályázatok lehetőséget adnak, de éppen a legmunkaigényesebb folyamatokat, a metszést, a termésritkítást és a betakarítást nem lehet a mesterséges intelligenciával megtanítani – a jelenlegi tudásunk szerint.

A vázolt okok vezetnek ahhoz, hogy