A hagyományos tavaszi serkentést is közösen próbáltuk megoldani a Tisza–Gerje szögletében, ami a vizes természeti környezetben a tavaszi fejlődés szempontjából rendkívül előnyös. De az utóbbi években komoly gondot jelentett az éghajlat változása, ingadozása. A februári tavaszt március-április hónapokban fagyos időszakok váltották, ami komoly törést okozott a méhek tavaszi fejlődésében és a virágzó tavaszi méhlegelőkben. A hagyományos tél végi, kora tavaszi munkákon túl valami még nagyon hiányzott, ami sajnos nem rajtunk múlott ez idáig: a hőmérséklet szabályozása, függetlenedése a környezettől. kaptárfűtés
A puha, gyúrt cukorlepényt saját, a földrajzi adottságokhoz igazított recept alapján (izomix, porcukor, sörélesztő, méhpatika, szójaliszt, vitaminok [C] és probiotikumok [Promobee] kiegészítésével) géppel készítjük, majd műanyag zacskóba, tálcába porciózva, 70-80 dekás adagokat mértünk ki családonként. A méhésztársak többsége akváriummelegítővel felszerelt, fűtött itatóval biztosít meleg vizet a méhcsaládoknak. Március közepén ki belső itatóval, ki nejlonzacskóba szerelve, szirupos belső itatással (2 : 1 arányú szirup + vitaminok) segíti, serkenti tovább hetente 0,5 literes adaggal méhcsaládjait (a belső itatás fontos eleme a kaptárfűtésnek). Eddig még mindig „csak” felülről megbecsülve a népet, a fészket fölöslegesen nem hűtve gondoztuk méheinket. Fontos, hogy fölöslegesen ne zaklassuk a családokat, fölülről és alulról a higiénikus aljdeszkáról minden fontos tudnivaló kiolvasható, hol tart a család, esetleg miből mennyi kell.
Elérkeztünk a legfontosabb feladatunkhoz, a megfelelő hőmérséklet biztosításához, ami ez idáig kiszámíthatatlan volt a családok azon kétharmadánál, amelyek nem voltak kellően erősek, és nem tudták biztosítani a fejlődéshez a megfelelő belső hőmérsékletet. Az erős egyharmad a segítségünk nélkül boldogul, viszont a közepes és gyenge családok megsegítését a szélsőséges tavaszi időjárásnál már nem lehet a véletlenre és a családokra bízni. Mindig elgondolkodunk azon, hogy a rossz szokásoknak megfelelően kiegyenlítsük az állományunkat az erősek megcsapolásával és a gyengébbek megsegítésével, s így az átlagos családok majd átlagos vagy gyengébb hordást produkáljanak, vagy csak a jó és közepes családokkal dolgozzunk repcén és akácon. Kérdés: mi legyen a gyengék sorsa, felszámolás vagy pátyolgatás? Csak a helyet és időt foglalják, és jó, ha napraforgóra magukhoz térnek!
BENCSIK PÁL tószegi méhésztársam az első, aki már az idei februártól alkalmazza állományának egyharmadában, és az eddigi kedvező tapasztalatok alapján már abban töri a fejét, hogy jövőre az összes méhcsaládját beköti a „központi fűtésbe”. Természetesen a sok méhészeti szakmai figyelem mellett a megfelelő elektronikai ellenőrzés és szabályozás fontos segítőeszköze a méhek fejlődésének és a méhésznek.
A jövőben csak az lesz igazán eredményes, akinek előre, időre felkészített, erős családjai járják a korai és dömpingmézet (repce, akác, napraforgó) adó virágokat. Az így felerősített méhcsaládok még a részben elfagyott vagy túlterhelt legelőt is eredményesebben használják ki, mint azok, akik csak „kirándultatják” a méhcsaládjaikat.
