Szintetikus atkairtó szerek alkalmazása esetén ugyancsak szempont lehet, hogy az idősebb lépben több szermaradvány raktározódik, ami hatással lehet a nevelt herék egészségére, termékenységére. Herét tehát csak fiatal és világos építményű lépben neveljük!
Az építtetőkeretnek több változata is ismert. Alacsonykeretes kaptárakban egy felső lépszalaggal ellátott keret is megfelel. Magasabb keretméreten, mint például a magyar nagyboczonádi vagy a nemzetközi Dadant, félkeretes műlépet olvasztva a keresztbe fűzött keret felső részébe, a keret alsó része szabadépítményessé válik. Nem egyenlő lépes kaptárrendszerekben megoldás lehet a méztéri keret lépszalagos építtetése, amelyet aztán adott esetben könnyen anyarács fölé helyezhetünk a herék kelésének időszakára. Az ilyen kaptárrendszereknél választhatjuk azt is, hogy a normál félkeret alsó lécére építtetünk szabadépítményt a méhcsaláddal, két szabályosan kiépített keret között. Ennek az a hátránya, hogy a méhek hajlamosak a szabadépítményt hozzáépíteni a kaptár belső falaihoz elöl és hátul, a keret kivételekor pedig ez lépszakadást eredményezhet. Ha erre odafigyelve emeljük ki a keretet a fészekből, a lép károsodása elhanyagolható, a méhek pedig tapasztalatom szerint nem építik újra össze a kaptárfallal.
Ez úgy küszöbölhető ki, ha az építtetés megkezdése előtt olyan távtartót helyezünk a kaptár aljdeszkájába, amely meggátolja a méheket az általunk kívánt méret túlépítésében.
A herekeret bepetéztetése és a herék kelése
A herekeret bepetéztetésének időpontját pontosabbá tehetjük, ha az anyát a herekeretre rekesztjük, például vertikális anyarács (illetve anyarácsok) vagy anyarácsos petéztetőtok használatával, de a fészket is rendezhetjük úgy, hogy oldaltakarás segítségével csökkentett keretszámon hagyjuk a fészket, és az anyának nincs esélye más kereten petézésre alkalmas helyet találni. A herekeretet a fészek közepére, két fiasításos keret közé helyezve petéztessük.
A petéztetést megelőzően, aközben és az álcák fejlődése során is fontos, hogy az apacsalád az anyanevelésnél használt dajkacsaládokhoz hasonlóan bőséges élelemkészlettel rendelkezzen, fehérje és szénhidrát tekintetében egyaránt. Amennyiben ez természetes hordás útján nem valósulhat meg, gondoskodjunk mesterséges utánpótlásról!
Amennyiben ezek szükséges lépések, mindenképpen ügyeljünk arra, hogy a keretet óvatosan és a lefázás veszélyét kerülve szállítsuk, valamint hogy az áthelyezés céljául szolgáló családban is bőséges virágpor és mézkészlet legyen.
Akár eredeti családjában marad a keret, akár másik családba kerül, mindig két fiasításos keret közé helyezzük, lehetőleg távol a fészek szélétől. Ez különösen a hűvösebb, hőmérséklet-ingadozásoknak kitett tavaszi időszakok alkalmával lényeges lépés. Miután a méhek lefedik a herelárvákat tartalmazó sejteket, úgy állítjuk be a keretet, hogy keretvállai mellett további nagyjából 2 milliméteres hézagot hagyjunk mindkét oldalon. Ennek oka a fedett herefiasításos lép dolgozófiasításhoz viszonyított szélesebb voltából ered, és ha nem cselekszünk így, előfordulhat, hogy a szomszédos lépet visszarágják a méhek, de a helyszűkének akár a herefiasítás is kárát szenvedheti.
A herék kelése olyan kaptárban, olyan elszigetelt környezetben kell, hogy történjen, ahová más családok heréi nem juthatnak be. A kelés előtt javasolt a kaptár kijáróját anyaráccsal elzárni vagy a herekeretet anyarács fölé helyezni a kaptáron belül. Szerencsésebb választás a kaptár belső kerületével egyező méretű anyarácsos elzárás, távolabb a kijárótól, hiszen így nem zsúfolódnak a kijáróba a kirepülni szándékozó herék, és nem gátolják a dolgozóméhek szabad közlekedését. A legegyszerűbb módszer, ha a herekeretet az apacsaládban keltetjük, ahol a kis számban ugyan, de egyéb lépekből is kelt herék származása vitathatatlanul azonos.
