– Mi már több mint egy évtizeddel ezelőtt elköteleztük magunkat a dinnyetermesztés mellett – mondja Sztojka Andrea, aki családjával Öregakliban él. – Először a sárgadinnyét favorizáltuk, a fóliasátrakban most is az terem. Ezzel szemben idén több hektárra való görögdinnye-palántát ültettünk ki a szabadba. Jelenleg a sorok gyomtalanítása, a kacsozás zajlik. Ha szükséges, akkor természetesen öntözünk és a tápoldatozásról sem feledkezünk meg. A magvakat amúgy minden évben Hollandiából és Olaszországból rendeljük meg. Ragaszkodunk a lédús, aromás fajtákhoz. Május közepén elért minket is egy lehűlési hullám, ami valamelyest visszavetette a szabadban nevelt növények fejlődését.
Hogy miként oldjuk meg az értékesítést? – fontolgatja a választ beszélgetőpartnerem. – Egy évtized alatt sikerült megbízható viszonteladókat találni, akik közül már többen jelezték, hogy ezúttal is jönnek, amint kell.

Fotó: Pixabay
Csemegekukorica: a kitörési pont
Nehéz idők járnak mostanság a szántóföldi növénytermesztőkre, akiknek a gabonafélék az utóbbi években csak ráfizetést hoztak. Emiatt Kárpátalján jelentősen lecsökkent a kenyérnekvaló és legfontosabb takarmánynövényünk, a kukorica vetésterülete. Egyesek még bíznak abban, hogy a napraforgón és a szóján idén képződik némi nyereség. Mások viszont a csemegekukoricára esküsznek.
– Tavaly a fóliaházban neveltem ezt a kultúrát, méghozzá eredményesen – tájékoztat a Szernyén élő Barta Tibor. – Mind a hozamok, mind a bevétel tekintetében jól zártuk az idényt.

Azért viszont jóval kevesebbet fizetnek a felvásárlók.
– Ez így természetes. Bízunk benne, hogy jó darabig még az előbb említett összeg feléért tudunk túladni a portékánkon, s akkor még tisztességes nyereség képződik rajta. Nemrég körbetelefonáltam azokat az ismerőseimet, akik szintén e kultúra mellett kötelezték el magukat. Ők sem számítanak túltermelésre, s mostanáig még a felvásárlási-szállítási lánc is működött.
Falubelijeim közül sokan felteszik a kérdést, hogy nem kockázatos dolog mindez? Ilyenkor azt szoktam válaszolni, hogy régi üzlettársakkal működök együtt, akiknek szintén az az érdekük, hogy zavartalan legyen ez a kapcsolat. Az elszámolás tekintetében amúgy is egyértelmű a helyzet, hisz a szóban forgó termék napi árát a világhálón valamennyi piacon ellenőrizni tudjuk.
Mint már szó volt róla, az elárusítóhelyeken megjelentek a szabadföldi csemegekukorica első tételei.
– Igen, már mi is eladtuk az első partit – válaszol Fejes József csongori gazda. – Egyértelmű, hogy a koraiság érdekében mindent megtettünk. A kihúzott bakhátakat fóliával akartuk le, s azt kilyuggatva ültettük ki az előnevelt palántákat. A táblát pedig a hideg éjszakákon fátyolfóliával védtük. Így sikerült a koraiságot elérni.
Akadnak termelők, akik ezt ily módon nem cifrázzák.
– Valóban, ők több hektáron helyre vetik a növényt. Tudni kell, hogy a sejttálcás palánta kiültetésével bő három héttel korábbra hozható a betakarítás. Aki ezt nem vállalja be, az július végén – augusztus elején töri le az első csöveket. Tiszta kép: nincs pótlólagos ráfordítás, de nincs extraprofit sem. Ám emellett megfigyelhető némi piaci átrendeződés. A kereskedők az édesebb, a desszert típusú fajtákat keresik, ezekért hajlandók magasabb árakat fizetni.
Az eltevésre, későbbi felhasználásra szánt mennyiséget konzerválni fogják.