A Nemzeti Múzeumba tervezett Afrika-kiállítás preparátumai 1926-tól készültek. A kiállítást a II. világháború után kezdték el berendezni, és csak 1952-ben nyílt meg. Híres dioráma ezek között az oroszlánpár vagy a csimpánzcsalád, de kiemelkedően látványos volt a 25 m hosszú, a Ruwana folyó kiszáradt medrét ábrázoló életkép az elefánttal, antilopokkal. A nagy látogatottságú kiállítás csak rövid ideig tölthette be feladatát. 1956. október 24-én a Rádió ostrománál találatot kapott és porrá égett.
Őry Sándor munkásságában a vadászati trófeák készítése is nagy szerepet játszott. A kor nagy vadászainak, Széchenyi Zsigmondnak, báró Huszár Lásznónak, Károlyi Istvánnak expedíciós anyagát is feldolgozta, ezek a munkák az éves trófea-bemutatókon jelentek meg. Sajnos a preparátumok jelentős része a II. világháború alatt megsemmisült.
A dermoplasztika alapja az anatómiailag pontos szobor mintázása, ami az eddig ismert legélethűbb preparátumokat eredményezi. Ez a módszer nemcsak emlősállatoknál, hanem minden gerinces állatnál alkalmazható. Hatalmas tudást, ismeretanyagot és időt követel ez a módszer, de az eredmény alátámasztja a módszer sikerességét. A szakma történetével foglalkozó neves, magyar származású preparátor-dermoplasztikus, Joe Kish a 20. század elejétől a ‘70-es évekig terjedő időszakot méltán nevezi a dermoplasztika aranykorának. E korszak hazai megalapítója, legnagyobb képviselője Őry Sándor volt.
