Hasonló módszert alkalmaztak a grazi Rosonowsky-cégnél. Rosonowsky Frigyes a gödöllői királyi vadászatok miatt települt át Magyarországra. Az állatok bőrét formára kötött testre húzták, agyagos és gipszes kiegészítéssel pontosították az anatómiát. Rosonowsky Frigyes nevéhez fűződik az akkori Mezőgazdasági Múzeum vadászati kiállítása. Ebből az időből maradt fenn néhány példány, melyek a kiállításon ma is láthatóak.
Jónás Kálmán az 1900-as évek legelején Rosonowsky tanítványa volt, de a dermoplasztika (bőrszobrászat) tanulmányozására – amely segítségével még tökéletesebb preparátumok készülhettek – Németországba utazott. 1908-ban elhagyta a kontinenst, és egy dermoplasztikai műhelyt nyitott Denverben (USA). Testvéreivel együtt felvirágoztatta vállalkozását, és világméretű preparátor és preparálási kellékeket forgalmazó céget fejlesztettek ki. Bár mára már a családi irányítás megszűnt, a Jonas-cég ma is működik.
Rosonowsky másik neves tanítványa, Őry Sándor 10 évnyi inaskodás után Jónás Kálmán tanácsára Németországba utazott, hogy ott képezze tovább magát. A Bock cégnél ő is elsajátította az állatpreparálásnak korszerűbb és maradandóbb formáját, a dermoplasztikát. Az anatómiai szobor elkészítéséhez a pontos testrajz, a részletek megrajzolása vagy fényképezése, a halotti maszkok öntése mind hozzátartoztak.
Európában Herman ter Meer (1871–1934) holland dermoplasztikus a direkt módszert honosította meg: közvetlenül a pontos anatómiai szoborra rögzítette a kicserzett bőrt. Amerikában az úgynevezett vastagbőrűek preparálását Carl Akeley (1864–1926) módszere tökéletesítette. Az indirekt módszer szerint a csontvázra mintázott agyagszoborról negatívot vett, majd az ebből készült pozitív modellre került fel a bőr. Mindkét módszer lényege, hogy a preparátum minél kevesebb szerves anyagot tartalmazzon.
Őry Sándor a németországi tanulmányútja után néhány évig önálló vállalkozást vezetett, majd 1926-ban a Természettudományi Múzeum állományába került. Első jelentős munkája a Horthy Jenő által gyűjtött orrszarvú preparálása volt. A kis makett komoly előtanulmányt jelentett a preparátum elkészítéséhez, amit az életnagyságú agyagszobor, majd a gipsz negatív öntése követett. Ebből a negatívból készített papírmasé-pozitívra került a bőr. A kiváló preparátumot 1928-ban egy nemzetközi zoológiai találkozó alkalmával mutatták be, igen nagy elismerést szerezve készítőjének.
A terv Afrika élővilágát bemutató állandó kiállítás volt, amihez Horthy Jenő egy elefántbikával járult hozzá. Kittenberger szakértelme a bőr tartósításában, a méretvételben nagy segítséget jelentett a későbbi feldolgozásban. Ennek elkészítése nemcsak szakmai kihívást jelentett Őrynek, de meg kellett terveznie a többmázsás szobor súlya miatt a múzeum pincéjének aládúcolását, a bőr mérete miatt a beton cserzőkád készítését. Legnagyobb gondot a műhelyből a múzeumi kiállítóterembe való eljuttatás jelentette, emiatt részekre szedhető preparátumot kellett készítenie.
