Szerzők: Vincze Csilla, Leelőssy Ádám, Mészáros Róbert

Cikkünkben szakirodalmi adatok alapján nyújtunk rövid áttekintést arról, hogy meteorológusok nézőpontjából mekkora jelentőségű lehet az időjárás és az éghajlat változékonysága a méhészkedésben. Emellett megemlítünk néhány további stresszfaktort is, amelyek összeadódva a klímaváltozás hatásaival, további gondokat eredményezhetnek.

A méhek jelenlegi helyzete Európában és a világban

Az európai élőhelyek 81 százaléka rossz állapotban van, ami a beporzók, a mézelőméhek természetes élőhelyeit is érinti, emiatt az utóbbi években védelmük mindinkább előtérbe került. Az Európai Parlament által 2023 nyarán jóváhagyott természet-helyreállítási törvényjavaslat kiemelt figyelmet szentel a beporzók védelmének, amire egyre nagyobb szükség is van.

A törvényjavaslat célja a biológiai sokféleség és a természetes élőhelyek védelme és helyreállítása. Központi témaköre a beporzók népességfogyásának visszafordítása, egy növekedési trend, és ennek folyamatos vizsgálatára egy egységes módszertan kidolgozása. A fajgazdagság megőrzése azért is fontos, mivel nem minden méhfaj aktív, illetve gyűjtőképes ugyanazon a hőmérsékleten, és máshogy reagálnak a stresszre, valamint a megváltozott körülményekre és betegségekre.

Ha az 1961–2017 közötti időszak változásait tekintjük, az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatbázisa alapján Európa és Oroszország régiójában a méhcsaládok (Apis mellifera L.) száma 11,6 százalékkal csökkent, viszont a termelt méz mennyisége 46 százalékkal, a méhcsaládonkénti várható hozam pedig 117,8 százalékkal nőtt (1. ábra), ami a méhlegelők kiterjedésének növekedésével és a technológiai fejlődéssel magyarázható.

A családonként várható átlagos mézhozam (%) ugyanakkor Európában és világszerte is növekedett (2. ábra).

1961–2017 között összességében világszerte megduplázódott a méhcsaládok száma, a termelt méz mennyisége mintegy háromszorosára növekedett, és a termelt viasz mennyisége is duplázódott. Ám ha a fenti időszakra az emberi népesség növekedésére vetítjük a méhcsaládok számát, akkor 23,9 százalékos csökkenés tapasztalható az egy főre jutó méhcsaládok számában, és 15,6 százalékos növekedés az egy főre jutó termelt méz mennyiségében. A méhcsaládok számában (297,2 százalék) és a méz mennyiségében (868,2 százalék) a legnagyobb növekedés Ázsiában következett be (1. ábra), ami részben a technológiai fejlődésnek, részben pedig annak tudható be, hogy áttértek az Apis melliferával való méhészkedésre, az őshonos Apis cerana helyett, de valószínűleg a mézhamisítások is szerepet játszottak benne.