0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 19.

Az emberi tényező jelentősége a szarvasmarhatartásban

Szakmai gyakorlatomat tejtermelő tehenészetben töltöttem, és bizony rengetegszer szembesültem azzal, milyen az, amikor egy felelős vezetői döntést a dolgozók nem tartanak be...

Egyetemi éveim alatt tejtermelő tehenészetekben végeztem kutatásokat, eredményeimet több alkalommal publikáltam. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián tartott előadásom utáni vitapercekben több kérdésre is az emberi tényező hiányosságaira hivatkoztam válaszul, mire

az egyik professzor a következő megállapítást fogalmazta meg: „Maga mindent az emberi tényezőre fog”. Talán igazat állított, de én sem alaptalanul válaszoltam.
Az állatok jóllétéhez hozzá tartozik a jókedv is – Brenda szeretete
Fotó: Szilágyi Szabina

Szakmai gyakorlatomat tejtermelő tehenészetben töltöttem, és bizony rengetegszer szembesültem azzal, milyen az, amikor egy felelős vezetői döntést a dolgozók nem tartanak be. Hiába a megfelelő elgondolás, ha a gyakorlati megvalósítása hiányzik, vagy adott esetben hibás. Abban az időben még nem voltam életvitelszerűen tehenész, de szüleim révén életemnek mindig szerves részét képezte az állattenyésztés. Pontosan a diákköri konferencia napján még csak Lili, az első üszőm volt a tulajdonomban. Mostanra már több mint egy tucatnyi üsző alkotja az akkoriban megálmodott Bociországot.

Azóta eltelt öt év, számos tényező megváltozott, de a véleményem nem, sőt lényegesebbnek tartom, mint korábban: az emberi tényező jelentősége hatalmas az állattenyésztésben.

A kisgazdaság általában abban különbözik a nagyüzemi állattartástól, hogy közelebb állnak az állatok a gazdálkodóhoz, sokkal jobban ismeri a gazda a teheneit, azok igényeit, természetét, viselkedési sajátosságait. A nagyüzemi, tömeges állatcsoportokhoz képest a kisgazdaságban sokkal inkább egyedekről beszélünk. Számos alkalommal bebizonyosodik, mennyire meghatározó az állattenyésztésünk eredményessége szempontjából az emberi hozzáállás, a szakmai rátermettség, sőt, véleményem szerint az sem elhanyagolható, mennyire van az állatokkal való élethez affinitása az embernek.

Brooklyn kis segítséggel, de megitta a föcstejet
Fotó: Szilágyi Szabina

Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy önmagában egy gazdaság létrehozása, működésének, alapelveinek tervezése az emberi elhatározás eredménye. Alapvető, hogy a döntéshozónak tisztában kell lennie a tartani/tenyészteni kívánt faj/fajta élettani tulajdonságaival, környezetével szemben állított igényeivel, a rá jellemző betegségekkel, tartási körülményeivel, mert csupán így határozhat meg helyes irányelveket a hatékony, hosszú távon fenntartható gazdálkodás jegyében.

Az ellések lefolyása általában különböző, előfordulnak nehéz ellések, komplikációk, ezekben az esetekben a tehén nem képes emberi beavatkozás/segítség nélkül világra hozni a borját.

Lehetséges, hogy ilyen szituáció éjszaka következik be, vagy más olyan időpontban, amikor nem tartózkodunk az istálló közelében hosszabb ideig. Célszerű a közelellős egyedeket időnként ellenőrizni, mert megeshet, hogy mire odaérünk, már menthetetlen a születendő borjú, de rosszabb esetben a tehén is rámehet a hanyagságra. Ennek megelőzésére a modern világ vívmányai hasznosak lehetnek, mint például egy kamerarendszer, mellyel folyamatosan megfigyelhetjük az istállót, bárhol is legyünk éppen.

Brendát tartani sem kellett, ügyesen megitta a föcstejet, a kezdeti nehézségek ellenére
Fotó: Szilágyi Szabina
Egy nagyobb borjú – pl. magyartarka, kék-fehér belga fajtára jellemző (tapasztalataim szerint) – születésénél elengedhetetlen lehet az emberi segítség.

Az egyik magyartarka üszőmet hárman tudtuk kihúzni, teljesen időben, mégis a borjú magzatvizet nyelt, ezért a sopa gerendájához kellett felhúzni a hátsó lábánál fogva, így megtisztítva légútját a magzatvíztől a gravitáció segítségével.

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: