Egyetemi éveim alatt tejtermelő tehenészetekben végeztem kutatásokat, eredményeimet több alkalommal publikáltam. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián tartott előadásom utáni vitapercekben több kérdésre is az emberi tényező hiányosságaira hivatkoztam válaszul, mire

Fotó: Szilágyi Szabina
Szakmai gyakorlatomat tejtermelő tehenészetben töltöttem, és bizony rengetegszer szembesültem azzal, milyen az, amikor egy felelős vezetői döntést a dolgozók nem tartanak be. Hiába a megfelelő elgondolás, ha a gyakorlati megvalósítása hiányzik, vagy adott esetben hibás. Abban az időben még nem voltam életvitelszerűen tehenész, de szüleim révén életemnek mindig szerves részét képezte az állattenyésztés. Pontosan a diákköri konferencia napján még csak Lili, az első üszőm volt a tulajdonomban. Mostanra már több mint egy tucatnyi üsző alkotja az akkoriban megálmodott Bociországot.
A kisgazdaság általában abban különbözik a nagyüzemi állattartástól, hogy közelebb állnak az állatok a gazdálkodóhoz, sokkal jobban ismeri a gazda a teheneit, azok igényeit, természetét, viselkedési sajátosságait. A nagyüzemi, tömeges állatcsoportokhoz képest a kisgazdaságban sokkal inkább egyedekről beszélünk. Számos alkalommal bebizonyosodik, mennyire meghatározó az állattenyésztésünk eredményessége szempontjából az emberi hozzáállás, a szakmai rátermettség, sőt, véleményem szerint az sem elhanyagolható, mennyire van az állatokkal való élethez affinitása az embernek.

Fotó: Szilágyi Szabina
Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy önmagában egy gazdaság létrehozása, működésének, alapelveinek tervezése az emberi elhatározás eredménye. Alapvető, hogy a döntéshozónak tisztában kell lennie a tartani/tenyészteni kívánt faj/fajta élettani tulajdonságaival, környezetével szemben állított igényeivel, a rá jellemző betegségekkel, tartási körülményeivel, mert csupán így határozhat meg helyes irányelveket a hatékony, hosszú távon fenntartható gazdálkodás jegyében.
Lehetséges, hogy ilyen szituáció éjszaka következik be, vagy más olyan időpontban, amikor nem tartózkodunk az istálló közelében hosszabb ideig. Célszerű a közelellős egyedeket időnként ellenőrizni, mert megeshet, hogy mire odaérünk, már menthetetlen a születendő borjú, de rosszabb esetben a tehén is rámehet a hanyagságra. Ennek megelőzésére a modern világ vívmányai hasznosak lehetnek, mint például egy kamerarendszer, mellyel folyamatosan megfigyelhetjük az istállót, bárhol is legyünk éppen.

Fotó: Szilágyi Szabina
Az egyik magyartarka üszőmet hárman tudtuk kihúzni, teljesen időben, mégis a borjú magzatvizet nyelt, ezért a sopa gerendájához kellett felhúzni a hátsó lábánál fogva, így megtisztítva légútját a magzatvíztől a gravitáció segítségével.