Általános igazság, hogy bármibe is fogunk, a környezetünkben élők tanácsokkal látnak el bennünket. A gazdatársak gyakran osztják meg a tapasztalataikat a fiatalokkal, akikben tovább élhet az általuk képviselt életfilozófia. Természetesen nem minden esetben kell az összes észrevételt és javaslatot kőbe vésett törvénynek tekinteni, hiszen olykor megdőlhetnek a több évtizedes múltra visszavezethető mendemondák az állattartás kapcsán is.

„Ne hagyd meg a bolond tehén lányát, mert olyan lesz, mint az anyja!”
Lili valóban problémás fejőstehén volt, ám idővel rendeződtek vele a dolgok, jóformán pont úgy, mint a lányával, Lucyval – nehéz kezdet, de a kitartó munka eredményesnek bizonyult. Néha azt szoktam mondani, mintha „fénymásolóval készült volna Lucy”. A tejtermelésük, tőgyalakulásuk és tejleadásuk sebességében is hasonlóságot tapasztaltam. Több – nálunk született – növendéküszőben is felfedezni vélem az anyja vonásait. Sophie-t éppúgy korán kellett leválasztanom, mint a kezdetekkor az anyját, Suzy-t. Mia szemébe nézve Virág huncut nézését és természetét látom visszatükröződni.

„A tehén csak kaszálva oldalra rúg, hátra nem!”
– mondják sokan, amikor figyelmeztetnek, mielőtt megközelítenénk egy tehenet. Ám ez az állítás, tapasztalataim szerint, téves. Nem egyszer láttam – olykor éreztem –, miként képes hátrafelé rúgni egy szarvasmarha. Általánosan igaz rám, hogy abból az irányból teszem fel a fejőkelyhet az üszőre, amerről a leginkább állja, ám a hátulról való kehelyfelhelyezésnél is figyelem, mikor készül rúgni, hiszen éppoly veszélyes, nagy erejű rúgásra képes minden irányba.
