Mindkét alkalomból ma köszöntik őt az intézményben, ahol bemutatják az életpályájáról szóló könyvet is.

Fotó: Dr. Perényi János
Évek óta hagyomány az Állatorvostudományi Egyetemen, hogy Sótonyi Péter rektor, az Anatómia és Szövettani Tanszék vezetője tartja az első anatómia előadást a tanulmányaikat kezdő hallgatóknak. A professzor a készenléti rendőrség két jól kiképzett lován mutatja be azok testtájait, és például azt is, hogy kell a szem kötőhártyáját megvizsgálni, sőt, még a szájukba is belenyúl. Teszi mindezt azért, hogy az elsőévesek ne élettelen csontokon ismerkedjenek az anatómiával, hanem élő állattal találkozzanak, hiszen élő állatokat kell majd gyógyítaniuk.

Fotó: Horváth Anikó
Sótonyi Péter élete alakulhatott volna másként is. Adott egy regénybe illő családi háttér, egy történelmet szerető és jól ismerő édesanya, aki mindkét fiának átadta ezt a szenvedélyét, így ők régészek akartak lenni. De adott a paraszti lét is, ahol először az állat kap enni, és csak utána reggelizik a család. És adott az édesapa, aki sok megpróbáltatás után, 40 évig tanított anatómiát a nagy hírű óvári Mezőgazdasági Akadémián.
Hagyományok
Bár mindig szerette az állatokat, hiszen otthon több is volt belőlük, a lovak iránti erős vonzalma 1966-ra, 12 éves korában alakult ki. Mosonmagyaróváron három évvel korábban indult újra az első vidéki lovas iskola, amit Pruttkay János valamikori tüzérezredes vezetett, katonás fegyelemre tanítva a gyerekeket. Ez sokaknak nem tetszett, a 100 fővel induló csoport létszáma rövid idő alatt mindössze hat-hétre csökkent.
Életét később is több meghatározó személyiség alakította, olyan példaképek határozták meg, alakították a sorsát, akikre a mai napig szívesen emlékszik. Példájuk nyomán vált olyan oktatóvá, akire reményei szerint a maiak is szívesen emlékeznek majd. Pedig saját bevallása szerint sem „elég modern”, például ellenzi az online oktatást. A Covid alatt ezért nem is vett részt benne, mert nem tudott az üres tanteremnek beszélni. Mint fogalmaz, szüksége van a visszajelzésre, a csillogó szemekre, ahogy ő nevezi őket, a gyerekekre, akik vele együtt rajzolnak. A mai napig krétával, hagyományos módon tanít, megbeszél mindent a hallgatókkal, mit miért kell úgy csinálni, ahogy. Ezt nagyon fontosnak tartja, annak ellenére is, hogy biztosan van, akinek ez nem tetszik. De inkább kedvelik, amit az is bizonyít, hogy a hallgatók szavazatai alapján 44-szer választották meg a legjobb oktatónak, amire végtelenül büszke.