Évtizedekre telepítenek
Idővel, ahogy növekedett a mennyiség, úgy nőttek a beruházások is. Kezdetben még klasszikus módszerekkel dolgoztak, majd jöttek az egyre modernebb gépek. Károly is képezte magát Budapesten, itt ismerkedett meg Bálint Lászlóval, aki 2015-től tanácsaival segíti a technológiaváltást. Fontos volt megtalálni az egyes fajták borainak stílusát. Nem az 5-10 évente változó divatot követik, hiszen a szőlőt az ember évtizedekre telepíti.
Az öreg présház megmaradt, de mára felépült az új, szigetelt borház a vendégházzal, uniós, illetve magyarországi támogatással. Károly úgy érzi, hogy a fejlesztések hatására gyorsan növekszik a borok minősége, jobban meg tudják állni a helyüket a piacon.
A szőlőt modern, kíméletes metódussal dolgozzák fel. A szemeket csak roppantják, azokból is csak a nagyobbakat, hogy a kisebb szemek kesernyés anyagai ne jöjjenek ki a préseléssel. Egy bar nyomáson nagyon finom préselést végeznek, így a levet csak a teljes érésű bogyók adják le. A boraikban mérhetetlen a hisztamintartalom, ugyanis az a szőlő húsában marad. Persze ennek az az ára, hogy tonnánként nem tudnak kihozni 700-750 liter, hanem csak 500-550-et.
Ilyenkor kérdés, hogy ezt mennyire fizeti meg a piac, főleg a mögöttünk lévő inflációs időszakban, amikor mindenki megnézte, mire is költ. Károly úgy látja, hogy a minőségi bort fogyasztó rétegnek a 60 százaléka, amikor kóstolja ezt a minőséget, nem érzi a különbséget a 7 eurós vagy a 15 eurós bor között. Így miért is fizetne dupla árat érte? Örök igazság, hogy egy bizonyos pontig az ember nagyon gyorsan tud a minőségben kis befektetésekkel fejlődni, de utána, mondjuk a borversenyek 88 pontjáról már jóval nehezebb eljutni a 95-ös szintre. Ez már jóval több tudást, nagyobb befektetést, anyagi ráfordítást igényel.
A jó bornak is kell a cégér
Rákérdezek a marketingre, elsőként az ipolynyéki tájegység propagálására, ami még nem indult el. Szlovákiában nincsenek hegyközségek, mindenki magányos farkas, így egyelőre nincs olyan szervezet, amely ezt végezné. Az itteni 400 borkészítőből csak két család él meg a borászatból. Vannak törekvések a felvidéki borászok között, például a 3 folyó völgye társulás, de ez talán túl nagy földrajzi területet ölel fel, amelynek Ipolynyék igencsak a szélén fekszik.
Egyéni marketingjük sokkal sikeresebb. 2016-ban jelentek meg a szlovákiai top-gasztronómiában, és egyre több sommelier találja meg őket. Sajnos a válság ezt a folyamatot megakasztotta, a szlovák gasztronómia is a túlélésért küzdött, és a minél nagyobb haszonkulcsért az olcsóbb beszállítók felé fordult. A Covid óta sem nyíltak új top vendéglők, hiszen a vásárlók is óvatosabban költenek.
Ezzel szemben a magyarországi vendéglátóknak a Covid ideje alatt is sikerült megtartaniuk a minőséget kereső fogyasztókat, és a válság alatt is igyekeztek minőségben fejlődni. Az is segített a piackeresésben, hogy Károly felvidékiként tagja a fiatal magyar borászok szervezetének, a Junibornak. Nagy sikernek tartja, hogy januártól az Onix étterem is felvette a rajnai rizlingjüket, majd jöttek a további top éttermek. Úgy látja, hogy a sikerhez az is hozzájárult, hogy van kereslet az tiszta ízű, tudatos stílusú, Felvidékről érkező borokra.
Mindez főképp ajánlások útján sikerült, de itt is elsősorban a magyarországi kapcsolatokra tudnak építeni. Szlovákiában nem ennyire erős a bormarketing, a szlovák külkereskedők pedig általában nem mennek távolabb a Pozsony szomszédságában fekvő Fehér-Kárpátoktól, ahol a borászatra szánt pénz is könnyebben megreked.
