0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 10.

Tiszta ízű, tudatos stílusú felvidéki borok

A valamikori Hont vármegyei Ipolynyéken, Felvidék borról híres településeinek egyikében kerestem meg ifjabb Csernus Károlyt, aki édesapjával 2010 óta egy szemre is mutatós borászatot épített fel.

Évtizedekre telepítenek

Idővel, ahogy növekedett a mennyiség, úgy nőttek a beruházások is. Kezdetben még klasszikus módszerekkel dolgoztak, majd jöttek az egyre modernebb gépek. Károly is képezte magát Budapesten, itt ismerkedett meg Bálint Lászlóval, aki 2015-től tanácsaival segíti a technológiaváltást. Fontos volt megtalálni az egyes fajták borainak stílusát. Nem az 5-10 évente változó divatot követik, hiszen a szőlőt az ember évtizedekre telepíti.

Az öreg présház megmaradt, de mára felépült az új, szigetelt borház a vendégházzal, uniós, illetve magyarországi támogatással. Károly úgy érzi, hogy a fejlesztések hatására gyorsan növekszik a borok minősége, jobban meg tudják állni a helyüket a piacon.

A válság idején a sikeres stratégiának nem az olcsóbb termelést, hanem a jobb minőség adta versenyelőny megszerzését tartja, mert ekkor is meg kell tudni őrizni a márka nevét.
Ifj. Csernus Károly fi atal közgazdászként indította 2010-ben építész édesapjával,Csernus Károllyal a vállalkozást, azóta palackoznak és értékesítenek
Ifj. Csernus Károly fiatal közgazdászként indította 2010-ben építész édesapjával, Csernus Károllyal a vállalkozást, azóta palackoznak és értékesítenek

A szőlőt modern, kíméletes metódussal dolgozzák fel. A szemeket csak roppantják, azokból is csak a nagyobbakat, hogy a kisebb szemek kesernyés anyagai ne jöjjenek ki a préseléssel. Egy bar nyomáson nagyon finom préselést végeznek, így a levet csak a teljes érésű bogyók adják le. A boraikban mérhetetlen a hisztamintartalom, ugyanis az a szőlő húsában marad. Persze ennek az az ára, hogy tonnánként nem tudnak kihozni 700-750 liter, hanem csak 500-550-et.

Ilyenkor kérdés, hogy ezt mennyire fizeti meg a piac, főleg a mögöttünk lévő inflációs időszakban, amikor mindenki megnézte, mire is költ. Károly úgy látja, hogy a minőségi bort fogyasztó rétegnek a 60 százaléka, amikor kóstolja ezt a minőséget, nem érzi a különbséget a 7 eurós vagy a 15 eurós bor között. Így miért is fizetne dupla árat érte? Örök igazság, hogy egy bizonyos pontig az ember nagyon gyorsan tud a minőségben kis befektetésekkel fejlődni, de utána, mondjuk a borversenyek 88 pontjáról már jóval nehezebb eljutni a 95-ös szintre. Ez már jóval több tudást, nagyobb befektetést, anyagi ráfordítást igényel.

A jó bornak is kell a cégér

Rákérdezek a marketingre, elsőként az ipolynyéki tájegység propagálására, ami még nem indult el. Szlovákiában nincsenek hegyközségek, mindenki magányos farkas, így egyelőre nincs olyan szervezet, amely ezt végezné. Az itteni 400 borkészítőből csak két család él meg a borászatból. Vannak törekvések a felvidéki borászok között, például a 3 folyó völgye társulás, de ez talán túl nagy földrajzi területet ölel fel, amelynek Ipolynyék igencsak a szélén fekszik.

Bár a község viszonylag ismeretlen, de a vulkanikus altalaj ritka a Kárpát-medencében. Jó, ha a borvidékek egy százaléka vulkanikus, mint Tokaj, Somló-hegy vagy Csopak. Talán követhető példa lehetne számukra a Somló-hegy, amely szintén egy kis, zárt borvidék.

Egyéni marketingjük sokkal sikeresebb. 2016-ban jelentek meg a szlovákiai top-gasztronómiában, és egyre több sommelier találja meg őket. Sajnos a válság ezt a folyamatot megakasztotta, a szlovák gasztronómia is a túlélésért küzdött, és a minél nagyobb haszonkulcsért az olcsóbb beszállítók felé fordult. A Covid óta sem nyíltak új top vendéglők, hiszen a vásárlók is óvatosabban költenek.

Ezzel szemben a magyarországi vendéglátóknak a Covid ideje alatt is sikerült megtartaniuk a minőséget kereső fogyasztókat, és a válság alatt is igyekeztek minőségben fejlődni. Az is segített a piackeresésben, hogy Károly felvidékiként tagja a fiatal magyar borászok szervezetének, a Junibornak. Nagy sikernek tartja, hogy januártól az Onix étterem is felvette a rajnai rizlingjüket, majd jöttek a további top éttermek. Úgy látja, hogy a sikerhez az is hozzájárult, hogy van kereslet az tiszta ízű, tudatos stílusú, Felvidékről érkező borokra.

Most jutottak odáig, hogy ebből a bázisból külföld felé orientálódjanak. Már sikerült értékesíteniük Litvániába, az Egyesült Királyságba, Japánba, és tárgyalások folynak Svájc, Portugália, Egyesült Államok irányába.

Mindez főképp ajánlások útján sikerült, de itt is elsősorban a magyarországi kapcsolatokra tudnak építeni. Szlovákiában nem ennyire erős a bormarketing, a szlovák külkereskedők pedig általában nem mennek távolabb a Pozsony szomszédságában fekvő Fehér-Kárpátoktól, ahol a borászatra szánt pénz is könnyebben megreked.

határon túli gazda AM

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság