Az egri káptalan levele már a 14. században megemlíti a falut azzal, hogy itt jó szőlő terem, amiből finom bor készül. A Kárpát-medence borrégiói között 1896-ban külön megemlítik az ipolynyékit is. Akkoriban is a fehér fajták voltak túlsúlyban. A világfajták mellett sorolják a furmintot, a hárslevelűt, valamint a régi mézesfehéret vagy sárfehért.

Nehéz évjárat

Ipolynyék a legújabb szlovákiai beosztásban a közép-szlovákiai borrégió része, és a falu külön apellációt kapott. Ez az egyik legkisebb tájegység, de annál érdekesebb, mert itt több mint ötféle vulkanikus kőzet keveredik. A Pannon-tenger után maradt itt 2-3 méternyi mészkőüledék fosszíliákkal, alatta pedig vulkanikus kőzet, andezittel, tufával, benne rengeteg vasoxiddal.

A globális felmelegedés már itt, a szőlő legészakibbnak tartott termőterületein is látszódik. Még 10 évvel ezelőtt sem volt ritka, hogy nem értek be a szőlők, és rákényszerültek, hogy cukrot vagy sűrítményt adjanak a musthoz. Az utóbbi 6-7 évben inkább már választani kell, és figyelni a pH-ra, a savakra. Persze még nem olyan mértékű a savak lebomlása, mint a Kárpát-medence déli részein, de már itt is ügyelni kell arra, hogy a bor kellemesen fogyasztható maradjon, megőrizze az északias, a minerális vulkanikus talajról született szőlő harmóniáját.

Az idei év nehézsége, hogy a tavalyi szárazság lemerítette a szőlő energiáit. A termés mennyisége csak a kétharmada a tavalyinak. Kevesebb lett a fürt, és a nagy melegek miatt is sokkal gyorsabban felszaladt a cukorfok.

A fehér fajták erre nincsenek felkészülve, nem ismerik ezt a bődület meleget. A szőlő viszont azzal kompenzált, hogy megpróbált savat is elraktározni. Tehát magas a cukorfok, de magas maradt a sav is a kötött kolloidburkokban, nem bomlott le, mint a normális években szokott. Vannak mustok, aminek pH-értéke három alatti. Ez egy nagyon kiszámíthatatlan tényező, könnyen savas marad a bor, ha nem sikerül harmonizálni a maradék cukorral.

Esetleg sok lesz a maradék cukor, ami miatt szintén nehéz eladni a bort. A top gasztronómia már a félszáraz borokra is elhúzza a száját.

Szinte nulláról kezdtek építkezni

Csernus Károly gazdasági szempontból nem tartja szerencsésnek ezt az időszakot. Az EU szorgalmazná a bioszőlőt, illetve a rezisztens hibrid fajták termesztését. A cél nemes, a kevesebb vegyszerhasználat. A kínálatban van pár ennek megfelelő fajta, nekik viszont itt vannak az 50-60 éves tőkék, amiket azért kár volna kivágni. Persze a fajtacsere támogatásánál sincs egyenlőség az EU-ban. A francia gazda 4-5-szörösét kapja a kivágási és újratelepítési támogatásnak, mint amennyit egy szlovákiai vagy egy magyarországi. A francia gazda végre tudja hajtani a teljes cserét, míg nálunk jó, ha futja az új konstrukcióra.

Károly szerint, ha meg akarjuk őrizni a mezőgazdaság ékkövét, a borászati ágazatot, akkor az ilyen hibrid fajtákkal nem tudunk labdába rúgni a világ más régióival szemben. Ezekből a szőlőkből készült bor nem éri el a kellő minőséget, nem versenyképes. A másik oldalon ez uniformizálná az európai szőlőtermesztést, és pont a régiókra jellemző egyediség veszne ki.

Csernuséktól a szocializmusban lényegében mindent elvettek, 3 sor szőlőt hagytak meg, innen kezdték a visszaépítkezést. Károly fiatal közgazdászként 2010-ben indította építész édesapjával a vállalkozást, azóta palackoznak és értékesítenek. Akkortájt az egész országban 250 regisztrált pincészet volt. A szőlő ára nagyon alacsony volt, így könnyebb volt perspektívát adni a szőlőtermesztőknek.

Akár egy Domäne Wachau

A faluban 400 pince található, általában 2-3 sor szőlővel, 300-400 tőkével. Csernusék ezekre építenek, együttműködnek 35 családdal. A tőkék általában 40 és 60 év közötti, régi ültetvények, középmagas kordonon, egyszálvesszős metszéssel. Megszabják, hogy milyen módon műveljék, miképp permetezzenek, ahogy a szüret időpontját is, igény esetén besegítenek a művelésbe. Felénk ritka ez a termeltetési rendszer, mert nagyfokú bizalom kell hozzá. Károly szerint ez olyan, mintha egy mini Domäne Wachau (Ausztria szövetkezeti alapon működő vezető borbirtoka).

Fő feltételül azt szabják, hogy a gazdák a fajtától függően egy tőkén 4-5 fürtnél ne hagyjanak többet. A 10 hektárnyi szőlőről tavaly 36 tonnát szedtek le, ami 0,8 kilogrammos terhelést jelent tőkénként. A feltételek betartásának természetesen ára van. A régióban a nagy borászatok jelenleg 30-35 centet kínálnak egy kiló szőlőért. Ők 2,5-3-szor többet fizetnek érte, ami kilónként már 1 eurós vagy afölötti árat jelent. De a magasabb árért ízekben koncentráltabb szőlőt kapnak, ami egy zordabb évben is hamarabb beérik, így könnyebben megúszhatják azt a rizikós időszakot, amikor a sok esőtől megpattan a szem.