Ez az irtási módszer néhány éve került a Nova-Tox profiljába, mert szerettek volna egy olyan megoldást, ami azonnal hatásos.
Fontos volt az is, hogy az állatok ne támadjanak rá a haszonállatokra, hiszen sokszor kell közöttük dolgozniuk. Ez olyannyira sikerült, hogy Kati elmondása szerint tehéntelepeken az állatok kíváncsian körbeállják őket, és figyelik a munkájukat. Érzik, hogy ezektől a kutyáktól és görényektől nem kell tartaniuk.
Állataikat kiskoruktól nevelik, figyelik, hogyan reagálnak az élve elfogott, ketrecben bemutatott patkányokra. 4-5 hónaposan már magukkal viszik az ígéretes kutyákat. Ilyenkor még nem várnak tőlük komoly munkát, a kölykök ott csetlenek-botlanak a nagyok mellett, szokják a feladatot. 7-8 hónaposan már aktívan, jó kedvvel állnak munkába.
A kisebb-nagyobb sérülések mindennaposak, ezeket Péter és Kati maguk is ellátják. Nyáron jobban kell figyelni, különösen akkor, mikor nagy állattartó telepeken trágyában csúszva-mászva dolgoznak. Itt a teríték napi többszáz patkány is lehet, és a nyári melegben a kis sebek is könnyebben elmérgednek. Szerencsére kiváló állatorvosukra, Dr. Wekerle Balázsra mindig számíthatnak. Ő, ha kell, bármikor kimegy, és ellátja a komolyabb sérüléseket. Elhullás szerencsére ritka, bár néha sajnos előfordul. Különösen a görények között, akik szűk járatokban kúsznak a patkányok után, beszorulhatnak, emésztőgödörbe eshetnek.
Együtt dolgoznak velük, hegesztőkesztyűvel ők is elkapják, lökik a kutyák elé a patkányt. Minden állatuknak neve, személyisége van, életüket nem kockáztatják feleslegesen.
A vadászat
Péter és Kati az előre megbeszélt időpontban érkeztek fehér furgonjukkal. A kocsin nincs semmilyen cégjelzés, mert bizony sokszor kérik tőlük, hogy legyenek diszkrétek. Érthető módon más sem szeretné kitenni magát a szomszédok haragjának.
Péterék először bejárták az udvart, felmérték, hová vezetnek a járatok, mennyire körülállható a terület. Ezután hozták ki a kutyákat, akik csendben, összeszokottan szaglászták körül az udvart.
Megegyeztünk, hogy megpróbáljuk először kiönteni a patkányokat, mert Péterék hisznek abban, hogy a sikeres irtás érdekében érdemes több módszert kombinálni.
Péter halk szóval zavarta szét őket, hogy el ne szalasszák a következőt. A második patkánynál már kisebb volt az izgalom. A harmadikat, egy kövér, tapasztalt anyát sajnos elszalasztották. Ezután kerültek elő a vadászgörények, akik bejárták a járatokat. Micsoda látvány volt!
De hiába, újabb patkány nem került elő, akkor sem, mikor megbolygattuk a galambok melletti kecskeszállás mélyalmát. Péter ekkor azt kérte, Kati menjen be egy kutyával és egy görénnyel a galambvolier melletti garázsba. Ez egy öreg épület, hullámpalatetővel, és nádra vert, félig-meddig beszakadozó mennyezettel. Bontani nincs pénz. Négy éve költöztünk ide, lassacskán, lépésenként haladunk a tatarozással. Egyébként ezzel kapcsolatban, míg a mennyezetben ténykedő görényre vártunk, Kati meg is jegyezte, hogy bizony náluk is lassan épült minden. Jó érzés volt, emberi beszélgetés, ami partneri viszonyt feltételezett. Péteréknek ez csupán egy átlagos munkanap volt, a patkányprobléma meg valami, ami bárkivel megtörténhet, és nincsen benne semmi szégyellnivaló.
Még két patkányt sikerült elkapni, mikor a görények visszajöttek. Péterék kihelyeztek két irtószeres dobozt, kicsit még beszélgettünk, aztán elköszöntünk egymástól.
Összegzés, tanácsok a profiktól
Ez a három és fél óra igazi vadászélményt adott nekem. Élmény volt figyelni ember, kutya és görény csendes összjátékát. Nem volt hörgés, morgás, acsarkodás, ugatás is alig-alig. És az előkerült patkányok mások voltak, mint a fantáziáimban megjelenő rémek. Szép, egészséges, csillogó szőrű állatok, okos szemekkel. Már nem haragudtam rájuk, nem is irtóztam tőlük. Olyan állatok lettek, mint a többi, akik itt élnek velünk: a verebek az eresz alatt, az egerek a pincés falában. Mikor vissza fognak térni, már nem esem tőlük pánikba. Mert a legnagyobb gondossággal sem kerülhető el, hogy visszatérjenek.
Víz van, kiszóródott takarmány mindenütt akad. Annyit tehetünk, hogy igyekszünk minél kevesebb búvóhelyet nyújtani nekik. Farakást nem telepítünk az állatok közelébe, az épületeket zárjuk, a takarmányt zárt hordókban tartjuk. Így elérhetjük, hogy csupán annyi patkány találja meg az életfeltételeit a gazdaságban, ami nálunk is volt: egy családnyi. Mikor észrevesszük a jelenlétük nyomait: a járatokat a talajban, komposztban, épületek falában, megérezzük erős ammóniaszagú vizeletüket, vagy meglátjuk egérnél nagyobb, kapszulaalakú ürüléküket, ne halogassuk irtásukat!
Ha van valami, ami ritkán merül fel gazdatársakkal folytatott beszélgetésben, hát az, hogy mennyi kártevő van a gazdaságunkban. Mondjuk ki, a patkány ciki. Hát még, ha fogyasztókkal társalgunk!
Pedig legalább egymás közt beszélhetnénk róla, megoszthatnánk a tapasztalatokat, kinek milyen módszer válik be ellenük. Ezáltal hatékonyabban gazdálkodhatnánk.
Lovas körökben van egy mondás: akkor leszel igazi lovas, ha már estél lóról, és visszaszálltál rá. Javasolok egy gazdászmondást: ha már volt patkányod, és még mindig úgy érzed, jószágot akarsz tartani, akkor igazi gazda vagy.
