Egyszer réges-régen, még kislánykoromban sétáltunk Fonyódon az anyukámmal. Már akkor se volt jellemző a Balaton partján a haszonállattartás, de egy-két udvarban azért csak kapirgált néhány háztáji tyúkocska. Az egyik ilyen porta előtt jártunk a késő esti órákban egy nyári napon, mikor mozgásra lettünk figyelmesek a tyúkudvarban. Jó felnőttökölnyi, szürke, egérszerű állat surrant a meggyfák alatt, és merevedett meg a tyúkok itatólábosának pereménél.

Úgy emlékszem, először nem is tudtam, mi az a hatalmas egér, csak anyukám utálkozó suttogására tudatosodott bennem, hogy egy patkánnyal nézünk farka­s­szemet. Onnantól fogva azt a házat csak úgy emlegettük egymás közt, bizonyos lenézéssel, hogy a „Patkányos ház”.

Családi legendáriumunkban is szerepel ez az állat. Sörnyei gazdálkodó déd- és ükszüleim ólban tartott hízója egy napon minden előjel nélkül elpusztult. Kihúzzák, nézik, hát a szűk ólban – ahonnan akkor sem menekülhetett, ha a vastag zsírrétegtől érezte a rágást – a szép hízó hasa szalonnáját keresztül-kasul fúrták a patkányok. Érdekes, az ősökre nem mint gondatlan, hanem mint szerencsétlenül járt emberekre gondoltam mindig. De hát az falun is volt, régen is volt. Ma már… Ma már kultúremberek kulturált módon elkerülik ezt a ragályterjesztő, undok állatot. Nem?

Csak én vagyok így azzal, hogy az élet előbb-utóbb minden előítéletemet oktató jellegű eseményekkel megkérdőjelezi? Jelentem, patkánygazdák lettünk! Itt, Fonyódon, a nett üdülőváros peremén. Még két héttel ezelőtt is gondtalanul szemléltem a postagalambjaim volierének talajában szaporodó lyukakat. A posták előtt nyulak laktak azon a helyen. Túrtak-­furkáltak, és egyszer egy szép, örvös nyúlfiókám nyomtalanul eltűnt. Félénk állat volt egyébként is, úgyhogy én kis naivan azt hittem, bevette magát a föld alá, és csak éjjel jár ki falatozni. Kicsit furcsállottam ugyan, de nem igen volt időm hosszan filozofálni rajta. Neki tulajdonítottam azt is, hogy az a 10-15 fonnyadt kis galamb annyi takarmányt fogyasztott, hogy nem győztem nekik eleget „locsolni”. Mondjuk az föltűnt, hogy ezek a lyukak nem azonos méretűek. Van köztük nyúlméretű, de kicsi is. Nyúlcsalád?

Földikutyák? Néha meg-megálltam töprengeni, de aztán futottam a következő feladatra. Egészen addig, míg két hete kedvenc takarmányboltomban várva a soromra elcsíptem egy beszélgetést. Egy idősebb úr patkánycsapdát kért az eladó hölgy­től. Lyukakról szó sem esett, de bennem kellemetlen érzés kezdett motoszkálni.

Osztottam-szoroztam, lyukakat méricskéltem, utánaolvastam, és egy este fojtott hangon megsúgtam az uramnak, hogy szerintem a nyulacska nem nyulacska, hanem patkány, és nem is egy, de talán egy egész légió.

Sötét nyomás, hol a megoldás?

Patkány! Nálunk!? Ott, ahol a kétéves kicsi fiamat kézen vezetem! Bozótból, likakból lesnek ránk az undok dögök! Édesanyám be se mert menni szemrevételezni a problémát, csak távolról nézte meg a lyukakat. Hát még a szomszédok! Milyen áldás lehet annak, aki igazi tanyán, szomszédoktól távol él, ott ilyen esetben nem kell tartani a népharagtól! Hiszen itt minálunk volt már baj mindennel: a kakas kukorékol, a kacsának kacsaszaga van, a bakkecskének bakkecskeszaga, a kutya ugat éjjel, a galambokat zárnom kell, mert lecsipegetik a szomszéd veteményét, eprét (!), igaz, az én kertembe nem szállnak, de az övébe, meglepő módon, igen…

A garázsban, ahol a csibéket neveltem? Újítjuk fel a házat, nyitva volt az ablak… Hátha oda is bejutottak? Vajon mennyi van belőlük? Mérgezni nyakra-főre csak nem mérgezhetek, se a gyerekek, se az egérfogó szakmunkások, Csiki macska és Zala kutya miatt.

Az ötletet végül a Kistermelők Lapja adta. Még évekkel ezelőtt olvastam egy úriemberről, aki kutyákkal és görényekkel végez patkányirtást. Nosza, fel a netre, és találtam is néhány bio kártevőirtót. Először a veresegyházi Nova-Tox Profi Kft.-t sikerült elérnem, akik vállalták is az irtást alig egy héten belül. Szimpatikus volt az is, hogy széles kártevőirtó palettával rendelkeznek. Ami nem volt szimpatikus, az az ár. Bár egy ilyen komplex szolgáltatásnál reálisnak éreztem a 80 000 forintos munkadíjat, a kilométerenként 175 forintos kiszállási díj duplájára növelte az összeget. Őszintén, én most itthon a gyerekkel ennyit kapok egy hónapban! Nem igaz, hogy a gazdasággal – most még – nem keresek pénzt, de még egy ekkora költségbe is verjem a családunkat? Keresgéltem, nézelődtem, de nem találtam olyat, aki megbízhatóbbnak tűnt volna.

A patkányirtó csapatról

A Nova-Tox Profi Kft. vezetője, Gyöngyösi Péter és párja, Schäfer Katalin érkeztek hozzánk 4 kutyával és 6 vadászgörénnyel. Péter 38 éve foglalkozik kártevőirtással. Édesapja is a szakmában dolgozott, és a 12 éves fiát rendszeresen vitte magával dolgozni. Ha Péter ügyes volt, 20 forint ütötte a markát, ami akkor sok-sok gombóc fagyi, vagy akár egy egész délelőttnyi mozimatiné ára volt. Iparkodott hát jól teljesíteni, és közben kitanulta a szakma csínját-bínját.

Párja, az egészségügyi szakközépiskolát végzett Kati párja révén került a kártevőirtó csapatba. Hosszú kutyás múltja van, ő jelenleg is csak a kutyás-görényes irtásban vesz részt.