A földekre kiszórt műtrágya jelentős része elvész: vagy kimosódik, vagy visszakerül a légkörbe, mutatott rá Yichao Rui, az egyetem mezőgazdasági karának docense. A kukoricatermesztés azonban rendkívül nitrogén-igényes tevékenység, ezért egy új lehetőséggel álltak elő a kutatók: mi lenne, ha évelő takarónövényt alkalmaznának?
A választásuk egy Kaukázusban honos lóhere-fajra esett – írja a Phys.org. A pillangósok közé tartozó növények köztudottan jó nitrogén-megkötők. A gyökereiken élő nitrogénkötő mikrobák segítségével képesek a légkörből a talajba juttatni ezt a fontos tápanyagot.

Fotó: Albrecht Fietz, Pixabay
Amerikában az óriási termőföldek jelentős része valaha préri volt, ahol az őshonos növényzet gyökerei mélyre hatoltak. Emiatt jelentős volt a szénmegkötés, és nagyobb volt a talajok humusztartalma is. A modern élelmiszernövények azonban sekélyen gyökereznek. Emiatt jóval kevesebb szenet képesek a talajba juttatni. Azonban egy évelő takarónövény, mint a kaukázusi lóhere-faj, segíthet ezen a problémán. Ez az elterülő lágyszárú a nyári hőségben általában kiszárad, majd ősszel újra nőni kezd, és télen takarja a talajt. Így nincs szükség arra, hogy újravessék.
Tavasszal a kukorica vetése előtt pedig le lehet zúzni. A levágott, visszamaradó növényi részek is a talajt táplálják, és a főnövény számára elérhető tápanyagokat biztosítanak.
És bár ez nagyon jól hangzik, egyelőre nincs kidolgozva a pontos technológia,
Az évelő kaukázusi lóhere-faj ugyanis olyan, akár a gyomok: a főnövénnyel verseng a tápanyagért, vízért és a fényért. Nagyon fontos tehát, hogy megfelelően kezeljék a vetés előtt. Ahhoz, hogy a megbízható módszereket tudjanak a gazdák számára átadni, a kutatók a gyomirtók hatását is vizsgálják az említett lóhere fajra.
Ez is érdekelheti: