0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 14.

Takarónövény-kísérletek homoki szőlőben

Homokon, ahol az 1 százalékos humusztartalmat már jónak nevezik, a gazdálkodás, főleg a hosszú távra tervező gazdálkodás nagy kihívás. A máshol megszokott módszerek itt nem működnek – igaz, ezek a „megszokott” módszerek máshol, az ország szinte minden területén is rontják a talajt. Egy maroknyi elkötelezett gazda egyesületi keretek között keres megoldást.

A Talajmegújító Gazdák Egyesülete (TMG) egy 2016-os talajélet-konferencián kezdett szerveződni, akkor még baráti társaságként. Már akkor is látható volt, hogy a talajaink pusztulnak, egyre több vegyszert igényelnek és gazdaságilag is egyre több a kihívás.

A talajmegújító mezőgazdálkodás életképes alternatívának tűnt, hatalmas reménnyel és lelkesedéssel töltötte fel a már említett gazdákat.

Kinek kevesebb, kinek több tapasztalata volt már takarónövények használatban, a no-till és a strip-till művelésben vagy éppen a direkt vetésben. Kialakult a közös munka: mindenki a saját gazdaságában kísérletezett, de megosztották egymással a tapasztalataikat. Az évek során szerzett tudás átadása érdekében az egyesület úgy határozott, hogy idén rendezvénysorozatot indít, amin megosztja a bevált gyakorlatokat és a sokszor saját kárukon tanult leckéket.

A TMMG – REAG című rendezvénysorozat első állomása Schneider Péter szőlőbirtoka volt, ahová szerkesztőségünket is meghívták. A szőlőültetvényben Szabó Zoltán ismertette a regeneratív gazdálkodás alapelveit. Eszerint hat alapelve van, amelyek megértése, összefüggéseik átlátása és következetes alkalmazásuk szükséges regeneratív gazdálkodáshoz. A gondolkodásmód megváltoztatása nagyon fontos. A régi, a szomszédok vagy mások által elvárt megoldásokat fenntartással kell kezelni. A talaj feketére művelése – most már egyre több mindenki számára nyilvánvaló – nem helyes útja a talajművelésnek.

A „mindent vassal kell megoldani” jellegű tanácsok ellenére hosszú távon a természet megfigyelése jelentheti a megoldást.

Tulajdonképpen ez az első alappillér: a terület adottságainak a megismerése, természetesen a talajét is beleértve. A második a talaj forgatásának, bolygatásának a mellőzése, ezt követi a talajtakarás és a sokféleség növelése. A gyökerek fontossága az ötödik alapelv, mert bizony a gyökerek is „szántanak”. A hatodik elv, hogy a növénytermesztő rendszert érdemes az állattartással integrálni. Például, ha szőlőben a köztes növényeket birkák legelik, trágyájuk a fő növényt is táplálja. Végiggondolva látható, hogy minden mindennel összefügg, vagyis a folyamatok megértése vezet a valóban fenntartható gazdálkodáshoz.

Schneider Péter szőlője Kiskunmajsa és Soltvadkert között fekszik. Mint elmondta, a terület a lehető legkevésbé ideális gazdálkodásra. Összesen 101 hektár szőlője van, ebből 60 hektár egy tagban. Egy ’70-es években épített csatornával a terület alsó részein lecsapolták az egykori mocsaras részt, a magasabban fekvő részek viszont emiatt teljesen kiszáradtak. „Bitanggá” vált a terület: fás, bokros, cserjés, ősborókás egyveleg nőtt rajta.

A gazdálkodást azzal kezdte, hogy ezt felszámolta, és a földjén található kisebb kunhalmokat is eldolgozta, hogy a művelés szempontjából kedvezőbb területet hozzon létre. Csakhogy ezzel még azt a kevés termőréteget is „eltakarította”, ami addig volt a területen.

2009-ben Bianka szőlőt telepített, és az előírtaknak megfelelően rengeteg tőzeget és szerves trágyát dolgozott a talajba, és utána is minden évben hektáronként 50 mázsa kacsatrágyát juttatott ki a szőlő alá. Csakhogy ennek ellenére sem fejlődött megfelelően az ültetvény. Gazdatársaktól érdeklődött arról, hogy mégis milyen megoldást lehetne találni. Ekkor találkozott a talajmegújító gazdálkodással. A fő probléma a homokos talaj, derült ki, amiben nagyon kevés humusz és aminek gyenge a vízmegtartó képessége. Miután meggyőződött róla, hogy az „így szoktuk” nála nem működik, szimpatikussá vált számára a regeneratív gazdálkodás, amiről agrárfórumokon olvasott.

A leggyengébb területe egy részén 2016-ban vetett először takarónövény-keveréket, kísérleti jelleggel. Tapasztalata szerint az új módszerek bevezetésénél ez jó megközelítés, hiszen

ha nem válik be, akkor a gyenge terület terméskiesése nem okoz érzékeny veszteséget, ha pedig mégis beválik, akkor a jobb területeken még hasznosabb lesz.

Schneider Péter részletesen és nagyon gyakorlatiasan ismertette a tanulási folyamatot, aminek a végeredményét láthattuk az ültetvényén.

A fő növény, a szőlő sorai közt rozs és bükköny keverékét vetette, a takarónövényállomány 1-1,5 méter magasra nőtt. Kiemelte, hogy figyelemmel kell lenni a köztes növények plusz tápanyag- és vízigényére. Ezért van, hogy amikor a talaj 20-30 centiméter mélységig kiszárad, akkor terminálja a növényt. Erre eddig saját készítésű késes hengert használt, de ez évtől csak sima hengert. Schneider Péter a regeneratív gazdálkodásra való átállás és a kitartó munka eredményének tekinti, hogy még az igen aszályos tavalyi évben is csak augusztus elején jelentek meg a szárazság tünetei a szőlejében, addig még levélsárgulás vagy levéleldobás sem fordult elő – annak ellenére, hogy a fő növény mellett ott volt a rozs is. Ez alapján bátran ki meri jelenti, hogy rengeteget javult a terület vízmegtartó képessége, ami annak köszönhető, hogy nemcsak nagy mennyiségű szerves anyag alakult ki, hanem azt a megfelelő formában dolgozta a talajba.

Sárosdi Péter nyolc éve vágott bele a regeneratív gazdálkodásba, és ő is megosztotta belünk a tapasztalatait a TMG rendezvényén. Ő is hangsúlyozta, hogy az ilyen találkozók azért is nagyszerűek, mert meg tudják osztani a kezdeti nehézségekből szerzett tapasztalataikat. Ő is sok hibát vétett, de az egyesület újdonsült tagjai már elkerülhetik őket. Tudvalevőleg vannak nehézségek, de ő a mai napig lelkesen kísérletezik, évről évre egyre újabb növényeket próbál ki a gazdálkodási rendszerben.

Az ő területein eddig a bükköny vált be a legjobban. Összesen 35 hektáron gazdálkodik, amiből 20 hektár szőlő, 11 hektár bodza, és van némi szántója és erdeje is.

Javarészt gyenge, 0,5 százalék humusztartalmú sárga homoktalajokon gazdálkodik, bár van egy kevés valamivel kötöttebb, „zsíros ”1 százalékos humusztartalmú területe is, ami azon a vidéken már jónak számít.

Régóta gondolkodott rajta, hogy a hagyományos szőlőművelés nem megfelelő számára. A talaj forgatásakor a szél felkapja és elviszi magával a homokot, ami eleve nem tartja meg a vizet. Azzal is szembesülnie kellett, hogy amikor nitrogénműtrágyát juttat ki, szinte bármilyen mennyiségben, ősz elejére semmi nem marad meg belőle. A „talaj” nem képes megtartani se a vizet, se a tápanyagot, ha nincs szerkezete, ha nincs biológiája.

Ezekre a problémákra keresett a megoldást, amikor Kökény Attila tanácsára változtatott a talajművelésen. Tudatában volt, hogy a homokon ez egy hosszú folyamat lesz, vagyis nagyon kitartónak kell lenni a megvalósítás során. A talaj javításán kívül a talaj takarása, az árnyékolás is fontos szerepe a takarónövényeknek. A homoktalaj rendkívül fel tud forrósodni.

Sárosdi Péter tapasztalata szerint 4-6 éves szőlőültetvényekben érdemes elgondolkodni köztes növények telepítésén, korábban nem ajánlja.

Mindenképpen több növényfajt tartalmazó keveréket érdemes választani, saját tapasztalatai szerint olyat, amelyikben rozs és valamilyen pillangós is van. Fontos, hogy minden esetben a fő növény, a szőlő igényei legyenek elsődlegesek.

Ha műtrágyaszóróval vetik a takarónövényt, faltól falig, de a sorok aljáról nem irtják ki idejében, akkor komoly károkat okozhat. Érdemes inkább a nyomközbe ültetni, mint ahogy azt a bemutatóültetvényen is láthattuk.

Sárosdi Péter a saját kárán tapasztalta meg, hogy mi történik, amikor nem számol a takarónövények tápanyagigényével. A fő növénytől vonják el a szükséges anyagokat, ezt mindenképp figyelembe kell venni. Házigazdánk véleményével szemben szerinte nem a legrosszabb talajon érdemes kezdeni, és mindenképpen növénykeverékkel érdemes bevetni a sorközöket. Így lehet a legrövidebb idő alatt kitapasztalni, hogy az adott helyen mi érzi jól magát, és hamarabb lesz sikerélménye a gazdálkodónak, ami további újításra lelkesíti. Azt is hasznosnak tartja, ha szétnézünk a környékünkön a szántóföldeken, és a rajtuk előforduló növényekből választunk.

Amelyik növény jól érzi magát a környéken, az valószínűleg a szőlő közeiben is megfelelő lesz.

Schneider Péter szőlőjében a bemutató alkalmával lehetőség volt megtekinteni saját készítésű hengereit és megkérdezni a velük szerzett tapasztalatairól. Ez évtől két hengerrel végzik a munkát. A hátsó 190 cenntiémeter széles, 60 centiméter átmérőjű, 40×80-as laposvasak vannak felcsavarozva rá. Vízzel feltöltve 1100 kilogramm a súlya. A lapok nincsenek kiélezve, hogy ne vágjanak, csak törjenek.

Az első henger 150 centiméter széles, 55 centiméter átmérőjű, vízzel töltve 600 kilogramm. Tapasztalatai szerint ez a rendszer a leghatékonyabb, mert egy menetben el tudja végezni a feladatát, amivel üzemanyagot, munkadíjat és gépkopást takarít meg.

A Talajmegújító Gazdák Egyesülete bemutatója jól mutatja, hogy összefogással és a tapasztalatok megosztásával – és sok munkával – milyen kedvező változást lehet elérni még igen rossz talajon is. A szemlélet megváltoztatása, az új megoldások kereséséhez szükséges a nyitottság a szőlőültetvényekben is eredményre vezethet, még egyre rosszabb külső tényezők esetén is.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu