0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 10.

Gyógyító növények

A gyógynövények használata feltehetően egyidős az emberiség történetével. Az idők során elődeink folyton-folyvást bővítették, rendszerezték a gyógynövényekkel kapcsolatos tudásanyagot, melyet nekünk már csak alkalmazni kell.

Igen széleskörűen felhasználható növény a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum). Tudományos nevében a perforatum a növény lyukacsos levelére utal. Erdősávok szegélyén, száraz gyepekben fordul elő. Közepes termetű, dúsan elágazó szárú, sárga virágú növény. Könnyen felismerhetővé teszi a virágában lévő számos porzószál. Egész nyáron át virágzik. A virágzó növény szárának felső 40 centimétere gyűjthető. Teáját csak kúraszerűen alkalmazzuk, napi egy csészével legfeljebb két hétig fogyasszuk, majd négy hét szünet után a kéthetes kúra megismételhető. Teája nyugtató, stresszoldó, hangulatjavító hatású.

Fogyasztása segíthet a nikotin- és alkoholfüggőség leküzdésében, valamint igen erős immunerősítőként tartják számon.

A fennálló egyéb betegségek, rendszeres gyógyszerszedés esetén azonban teája fogyasztása előtt érdemes konzultálni a kezelőorvossal. Fertőtlenítő és sebgyógyító hatása miatt külsőleg olaját használják, melyet otthon könnyű szerrel elkészíthetünk (lásd lentebb). Kiváló napégésre, ránctalanítónak, nehezen gyógyuló gyulladt sebek kezelésére, sebek összehúzására, emiatt borotválkozás utáni aftershave-ként is használható. Ez utóbbival azonban óvatosan kell bánni, mivel az olaj illata igen hasonló az Unicum nevű keserűlikőréhez. A rosszalló tekintetek elkerülése érdekében ezért azt tanácsoljuk, hogy munkába indulás előtt ne ezt az „arcszeszt” használják.

Lyukacsos levele és sok sárga porzószála könnyíti a közönséges orbáncfű azonosítását
Lyukacsos levele és sok sárga porzószála könnyíti a közönséges orbáncfű azonosítását
Fotó: Dr. Haszonits Győző

Mindenki számára legalább hallomásból ismert növényfaj a közönséges cickafark (Achillea millefolium). Ernyőszerű, fehéres virágzataival úton-útfélen találkozhatunk. A közepes termetű növény leginkább az üde-félszáraz gyepeket kedveli, de zavartabb élőhelyeken is felbukkan. Levelei hosszúkásak, többszörösen szeldeltek. A növény virága és levelei gyűjtendők. Különlegessége azuléntartalmában rejlik, amelyből a legnagyobb mennyiség a virágzatban található meg. Olaját gyulladáscsökkentő kenőcsök készítésére használják.

Teája étvágyjavító, görcsoldó, epeműködést serkentő, vérnyomáscsökkentő. Főzete öblögető-, borogatószerként külsőleg gyulladásos megbetegedések kezelésére alkalmas.
A cickafarknak a virágában van a legtöbb gyulladáscsökkentő azulén
A cickafarknak a virágában van a legtöbb gyulladáscsökkentő azulén
Fotó: Dr. Haszonits Győző

A különféle növények gyűjtése, szárítása általánosságban nem kíván különösebb szakértelmet. Arra azonban célszerű figyelni, hogy kevésbé zavart területről gyűjtsünk (autós forgalomtól távol) egészséges, a felhasználás szempontjából ideális fejlettségi állapotban lévő növényeket. A szárítás előtt kisebb csokrokba kössük össze a már megszedett, átválogatott növényeket. A szárítást esőtől védett, jól szellőző, könnyen felmelegedő helyen végezzük el. Csak a teljesen kiszáradt növényeket tároljuk. Erre alkalmasak a zárt üvegedények, könnyen szellőző zsákok, vagy pusztán fellógathatjuk az összekötözött csokrokat. A teák elkészítésénél ügyeljünk rá, hogy ne fémszűrőt használjunk, mivel a növények különböző hatóanyagai reakcióba léphetnek a fémmel.

Bízunk benne, hogy ezzel a rövid ismertetővel felkeltettük Olvasóink érdeklődését, és talán egyre többen fognak élni hazánk természeti kincseinek gyógyító erejével.

Orbáncfűolaj

Ránctalanításra, napégés csillapítására, sebkezelésre, borotválkozás utáni arcszesznek egyaránt kiváló a közönséges orbáncfű olaja. Készítéséhez 500 gramm orbáncfűvirágra öntsünk 1 liter olívaolajat. Tegyük napra, és hagyjuk állni 2 hétig. Ez idő alatt az olaj szép sötétpirosra színeződik. Szűrjük le, és a felhasználásig tegyük zárható üvegekbe.

Fotó: Dr. Haszonits Győző

Szöveg és fotók:
Dr. Haszonits Győző
KEFAG Zrt.

 

Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: