A gyógyíthatatlan betegség nem egyenlő az azonnali eutanáziával!
Számos gyógyíthatatlan és fokozatosan romló tendenciát mutató betegség van, azaz amikor az állat egészségét nem lehet 100%-osan visszaállítani (pl. artrózis, diszplázia, súlyos fokú ló asztma). Azonban egyedre szabott és célzott kezeléssel úgy menedzselhetők, hogy a kezelt állat életminősége még megfelelő szinten tartható és a romlás mértékének sebessége valamelyest csökkenthető.
Fotó: Pixabay
Minden esetben fontos, hogy a probléma okát kiderítsük, valamint ennek megfelelően egyedre szabott terápiás tervet dolgozzunk ki.
A súlyos fokú ló-asztma sikeres kezelésének egyik kulcspontja, hogy biztosítva legyen a por-, az ammónia- és penészmentes környezet. Ennek érdekében érdemes a szénát gőzölni, a szalmát például jó nedvszívó és ammónia megkötő képességgel rendelkező kukoricacsutka pelletre lecserélni és istállós tartás esetén biztosítani a folyamatos légcserét anélkül, hogy huzat lenne, valamint az istálló munkák alatt (almolás, seprgetés, stb.) az érintett lovat az istállón kívül elhelyezni.
Abban az esetben azonban, ha a kezelés ellenére belátható időn belül nincs javulás, miközben az összes lehetőség végigjártuk, akkor sajnos el kell fogadni, hogy az eutanázia a választandó megoldás. A tulajdonos lesz az, akinek a végső döntést meg kell hoznia. Annak érdekében, hogy bűntudatmentesen és az állatnak okozott felesleges szenvedést elkerülve a legmegfelelőbb pillanatban tudjon a gazda az állatától elbúcsúzni, érdemes az állatorvossal rendszeresen konzultálni és a fent nevezett ún. diszkomfort skálát használni.
Érdemes-e a tulajdonosnak az állata mellett lenni az eutanázia során?
Gazdiként és lótulajdonosként számomra fontos volt, hogy végig az állatom mellett maradhassak.
Állatorvosként azt tapasztalom, bármennyire fáj is a végső búcsú pillanata, mind az állat, mind a gazdi számára jó, ha a biztonsági előírásokat betartva, de együtt vannak. Eutanázia során én minden esetben elmondom a tulajdonosnak, hogyan is zajlik a folyamat, miután mi fog következni és megkérdezem, hogy szeretne-e az állata mellett lenni. S ő dönt. Ha valaki nem szeretne végig a kedvence mellett lenni, amíg az eutanázia lezajlik, akkor felajánlom neki, hogy simogassa meg, búcsúzzon el tőle még az első injekció beadása előtt, majd a halál beállta után is adok időt a búcsúzásra.
Fotó: Pixabay
Biztos, hogy mindent megtettem? Avagy a gyásszal való megbirkózás
A hannoveri állatorvostudományi egyetem állatok gyászával foglalkozó etikai munkacsoportja szerint kedvencünk elvesztése után ugyanaz a gyászreakció lép(het) fel, mint amikor az ember egy jó barátját veszti el. Ennek ellenére
A tulajdonosoknál fellépő gyászreakció egyedi, ezáltal nagyon sokféle lehet. Szakemberek szerint azonban érdemes a megérzéseinkre hallgatni és teret kell adni az ilyenkor fellépő, akár ellentmondásos érzelmeknek (pl. biztos mindent megtettem-e az állatomért? és a vele járó bűntudat, a zavarodottság, a magány) is. Annak érdekében, hogy a bűntudatot minél jobban minimalizáljuk, ahogy már fentebb is említettem, érdemes az állatorvossal kommunikálni és az ún. diszkomfort skálát kitölteni a döntésünk előtt.
Azért, hogy megfelelően fel tudjunk készülni a végső búcsúra és az állatunk elvesztésére, érdemes a következő „óvintézkedéseket” megtenni és végig gondolni:
- állatorvos segítségével felkészülni az eutanáziára (mikor jött el a megfelelő időpont?, hogyan zajlik a folyamat?)
- ha többféle lehetőség van, eldönteni, mi mit szeretnénk kedvencünk testével tenni (pl. hamvasztás, kisállat temetőben való eltemetés)
- a jogi szabályozásoknak utánanézni
- anyagilag is időben felkészülni a beavatkozásra. Bármennyire fájó és szomorú is az eutanázia, még sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ez is egy állatorvosi beavatkozás, amely pénzbe kerül (felhasznált gyógyszer, állatorvos díja, stb.)
- tudatos búcsúzás a kedvencünktől (pl. különleges együtt töltött pillanatok megszervezése)
- gyászfeldolgozó szakértő felkeresése
- kedvencünk emlékének tudatos megőrzése (pl. emlékőrző ékszer készíttetése, festmény)
Fotó: Pixabay
Ha eljött a búcsú ideje, hogyan adhatjuk meg a végtisztességet kedvencünknek?
Törvény írja elő, hogy az elpusztult állat tulajdonosa köteles saját költségére gondoskodni annak ártalmatlanná tételéről. Társállatok esetében (pl. kutya, macska, hörcsög) végső nyugalomba helyezése többféle módon történhet. Ha saját tulajdonú ingatlannal rendelkezik, akkor a megfelelő törvényi előírást betartva (45/2012. (V. 8.) VM rendelet 9. §) ott eltemetheti. De a halott kis kedvencek számára igénybe vehető a hamvasztás vagy a kisállatok részére kialakított kegyeleti temetőben való elhelyezés is.
Németországban 2017. év vége óta, hazánkban pedig 2022. óta az elhullott lovak részére is elérhető a kegyeleti hamvasztás.
Az állatok jólétéről bővebben itt olvashatsz:
