A háziállataink néhány kivételtől eltekintve a legnagyobb körültekintés mellett tartva is rövidebb élettartalomra kalibráltak, mint mi. Így felelős állattartóként érdemes felkészülni arra is, amikor elérkezik a vég. A legtöbb esetben ugyanis ahhoz, hogy távozásuk fájdalommentes és gyors legyen, külső segítségre van szükségük.
A háziállataink élethelyzete, valamint az, hogy hogyan élnek, tőlünk, emberektől függ. Minden állattartó felelősséggel tartozik a kedvence életéért. Azért is ő a felelős, hogy az állat életének fájdalommentesen és gyorsan véget lehessen vetni, amikor az már szenved és az életminősége jelentősen és véglegesen megromlott. Nem szabad tehát egy állatot sem életben tartani, ha a jóléte már nem biztosított, azaz a további létezése fájdalommal és szenvedéssel jár.
Fotó: Pixabay
Brunó végső útja
Anyukáméknál Brunóka, a család kutyája a nyirkos, hűvös reggeleken már egyre nehezebben kelt fel. A hallása és a látása is látványosan romlott az utóbbi időben. De amikor bármelyikünk hazaért, kimondhatatlan boldogság járta át idős testét és játékra hívott mindannyiunkat. Az utolsó tél azonban megviselte, s tavaszra a mozgása egyre robotosabbá vált.
Vele is elérkeztünk arra a bizonyos vékony jégre, amin a krónikus betegeimmel szoktam táncolni az alternatív és kiegészítő terápiás módszereket alkalmazva. Tudtam, hogy lassan eljön az egész család számára szomorú pillanat, s Brunótól végleg el kell köszönnünk. Azt is éreztem, ha eljön a pillanat, nem tudnám én elaltatni. Így legbelül én is elkezdtem a szinte lehetetlenben bízni, hogy egyik este csendben és fájdalommentesen elalszik.
Végül nem így történt. Öcsém egyik nap azzal hívott, hogy Bruno sír és nem tud önállóan felkeni. A pillanat eljött. Mindannyian tudtuk. A sors pedig kegyes volt hozzám (ha szabad így fogalmazni). A pár héttel korábbi balesetem során szerzett koponyaalapi és csigolyatörésem miatt nem voltam olyan állapotban fizikálisan sem, hogy el tudjam őt altatni. Így a helyi kolléga segítette 16 éves korában Brunót végső útján.
A végső búcsú pillanatának helyes megválasztása nagyon összetett és az állat tulajdonosának érzelmileg nagyon megterhelő folyamat, amelyet minden esetben az állat szempontjából kell megítélni. A döntés előtt azonban érdemes minden esetben konzultálni az állatorvossal.
A szenvedés megszüntetése
Fotó: Pixabay
Az eutanázia görög eredetű szó, amely „szép”, „kellemes”, „jó” halált jelent. Ez az állatok szempontjából nem jelent mást, mint a gyógyíthatatlan, fájdalmaktól gyötört állat szenvedéseinek megszüntetése, halálba segítése. Tehát az eutanázia az utolsó választási lehetőség, ultima ratio. Így minden esetben érdemes minden lehetőséget végig zongorázni (klasszikus, nyugati és alternatív, illetve kiegészítő terápiás lehetőségek, tartási körülményekben történő lehetséges változtatások, takarmányozás megváltoztatása, stb.).
Az állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről) ugyanis kimondja, hogy tilos az állatoknak indokolatlan fájdalmat és/vagy szenvedést okozni. Ahogy arra is kitér a jogi szabályozás, hogy csak elfogadható ok esetén (pl. gyógyíthatlan betegség vagy sérülés) lehet az állatok életét kioltani. Minden esetben az a cél tehát, hogy a kedvencünk számára minőségi életet tudjunk biztosítani.
De mit is jelent az életminőség az állatoknál? Mi utal arra, hogy jól van?
Erre a kérdésre nem is olyan egyszerű a válasz! Általánosságban elmondható, ha kedvencünkben még jelen van az életöröm, az életkedv, akkor még nincs baj! Ha kicsit mélyebbre megyünk a folyamat megítélésében, akkor érdemes megfigyelnünk, hogy hogyan eszik, hogyan mozog, tud-e megfelelően pihenni, tudja-e még ápolni, tisztogatni magát és milyen a szociális viselkedése. Ha ezek közül bármelyik tartósan károsodik, akkor az állat életminősége romlik.
De nézzünk is egy konkrét példát!
A több, mint 20 éves kancához az éves kötelező oltása miatt hívtak ki. Látogatásom során azonban észrevettem, hogy mind a két elülső lábán a csüd magasságában, horzsolt seb található. A tulajdonos elmondása szerint a sebek kezelés hatására szinte teljesen begyógyulnak, amikor is valamiért újra kezdődik a folyamat. A sebek helyeződése és állapota alapján az volt a gyanúm, hogy a kanca éjjelente álmában összeesik. Egy kamera beszerelése ezt a feltevésem meg is erősítette. A tulajdonos internetes kutakodás után azzal a ténnyel hívott fel, hogy a lova biztosan narkolepsziás, hiszen a kamera felvételeken látszik, hogy álmában összecsuklik. A célzott állatorvosi vizsgálat azonban több végtagot és több ízületet érintő súlyos artrózist állapított meg.
A tulajdonos számára eddig ismeretlen fájdalmát a kancának célzottan és eredményesen kezeltük. Ez lehetővé tette, hogy éjszakánként lefeküdjön és kipihenje magát, ezáltal az életminősége jelentősen javult. A korábban nem gyógyuló sebei rövid időn belül nyomtalanul eltűntek, hiszen a kiváltó okot, az ízületi fájdalmat sikerült orvosolnunk.
Fotó: Pixabay
Az állatok életminőségének objektív megítélése céljából születtek meg a különböző állatfajok ún. diszkomfort skálái (discomfort scale), melyek kitöltése mérhető és objektív képet ad az adott állat állapotáról. Ezzel segítve mind az állatorvost, mind az állattartót az idős és/vagy beteg állat állapotának objektív megítélésében.
Mivel állatfajonként többek között nagyon eltérő a fájdalom kifejező eszköztár, így a fájdalmat felismerő és mérő skálák, valamint az arcmimikán alapuló fájdalom felismerését szolgáló skálák is állatfajonként eltérőek.
Milyen jelei lehetnek tehát annak, ha romlik egy állat életminősége?
- tartósan apatikus, elvesztette az életkedvét
- fájdalmas neki a mozgás (pl. idős macska már nem tud felugrani a kedvenc helyére; idős ló nem mer/tud lefeküdni és így nem tudja magát kipihenni; idős kutya keservesen felsír, amikor fel szeretne állni)
- nem tudja magát tisztogatni (pl. idős cica szőre csapzottá válik; idős ló nem tud már meghemperegni a homokban)
tartósan magas a légzésszáma és a pulzusa - nem eszik már olyan jóízűen mint korábban (pl. krónikus ízületi fájdalommal rendelkező ló nem tud már odamenni az etetőhöz, a súlyos ló-asztmás ló szinte már semmit nem eszik, mert minden erejét és idejét arra fordítja, hogy levegőt kapjon)
- megváltozott szociális viselkedés (pl. a krónikus fájdalommal rendelkező macska kerüli a gazdáit, a krónikus fájdalommal élő ló kiválhat a ménesből, krónikus fájdalommal rendelkező kutya séta közben korábban nem ismert agressziót mutathat fajtársaival szemben)
