Mi volt a prioritási sorrend, mit mentettetek először?
Nálunk kétség kívül elsők az állataink. Ők a társaink, velük dolgozunk, élünk, felelősséggel tartozunk értük. Nem volt kérdés, hogy az ő elhelyezésüket kell először megoldanunk. A tárgyak másodlagosak, ha nehezen is de pótolhatóak. Egy jó barátunk, Molnár Bence – akinek nagyon hálás vagyok – felajánlotta, hogy a közelben lévő szarvasmarha telepén helyet biztosít a lovainknak és a takarmányunknak. Utóbbi 2013-ban teljesen megsemmisült.
Idén a széna-szalmabálákat áthordtuk a magasabban fekvő területre, ahol nem érhette el a víz, a szemest pedig egy kölcsön kapott kamion utánfutójára tudtuk zsákokban felpakolni. Amint ezek rendben voltak, következett az, hogy minden mozdítható saját és a bértartók részéről ránk bízott felszerelést elpakoljunk. Az épületeket 10 évvel ezelőtt, nem, hogy megvédeni nem sikerült, derékig ért bennük a víz. Most már előre gondolkodtunk és mindent a várható tetőzési magasság fölé emeltünk.
Mi is a közösségi médiából értesültünk a helyzetekről, ahol nem lehetett nem észrevenni azt a sok interakciót, amit egy-egy bejelentkezésetek kapott. Ez látszólagos aggodalom volt, vagy valódi bajtársiasság, összefogás bontakozott ki a lovasok között?
Maguk a lovasok szerintem szükség esetén mindig össze tudnak zárni. A nézőink, követőink az árvíz alatt viszont nem csak közülük kerültek ki.
Az biztos, hogy ha ennyien nem állnak mellénk mind szavakkal, mind tettekkel, akkor komoly bajban kerülünk, mert négyen ezt képtelenség lett volna levezényelni. Egy-egy támogató gesztusból, vagy pár órás segítségnyújtásból tudunk erőt meríteni és tovább csinálni.
Mi volt a fő motivációja az oldalaitokon közzétett, az aktualitásokat közvetítő videók készítésének?
A szemléletformálás. Megmutatni, hogy így is lehet. Nagyon sok visszajelzést kaptam később arra vonatkozóan, hogy a hatásunkra mennyire másképp kezdték el látni a problémákat.
Persze, ott akkor alig volt időm az anyagokkal foglalkozni, hiszen éjjel nappal dolgoztunk. Az eredeti cél az volt, hogy majd, ha minden kiegyenesedik, akkor három hosszabb részt összeállítok belőle és azt feltöltöm. Ez utólag egyébként meg is történt, viszont amikor az események sűrűjében megosztottam egy pár perces tartalmat, annyian mondták, hogy velünk kelnek és motiváljuk őket, hogy muszáj volt pörgetni tovább.
Hogyan viselték a lovak az árvízhelyzetet?
Volt olyan mélypont, amikor a csapat úgy érezte, ennyi, nincs tovább?
Maradnak Kisorosziban, vállalva, hogy a jövőben újra elönti a birtokot a víz vagy a költözés mellett döntöttek?
Roland mindent megválaszol az MMG DIREKT legújabb részében!
