Az egyeztetések kulcskérdése, hogy a végleges megállapodás tartalmaz-e majd korlátokat a műanyaggyártás globális szintű szabályozására. Az iparági érdekcsoportok hevesen ellenzik a termelés korlátozását, így a tárgyalások kimenetele továbbra is bizonytalan.

A Center for International Environmental Law (CIEL) elemzése szerint 220 fosszilis tüzelőanyag- és vegyipari képviselő van jelen az ENSZ-tárgyalásokon – több, mint valaha. Ez a csoport önmagában nagyobb, mint az Európai Unió (191 fő) vagy a házigazda Dél-Korea delegációja (140 fő).

Tizenhat iparági lobbi közvetlenül országok delegációinak részeként vesz részt, többek között Kína, Egyiptom, Finnország és Malajzia színeiben. Az ipari képviselők száma háromszorosa az ENSZ-tárgyalásokon részt vevő tudósok számának, akik a hatékony műanyag-egyezményért dolgoznak.

A Tudósok Nyilatkozata szerint a hulladékgazdálkodás önmagában nem képes megakadályozni a káros hatásokat, és a műanyaggyártás csökkentése elengedhetetlen.

Az ipar azonban rendre ellenezte a termelés korlátozását. A fosszilis tüzelőanyag-ipar által dominált országok, mint Szaúd-Arábia, Oroszország és Irán, inkább a hulladékkezelést hangsúlyozzák a válság megoldásaként.

Delphine Levi Alvares, a CIEL globális petrochemiai kampánykoordinátora kijelentette:
„A tárgyalások kezdete óta az ipari lobbisták jól ismert taktikákkal próbálják megakadályozni az előrelépést – félrevezetéssel, megfélemlítéssel és eltereléssel. Stratégiájuk egyértelműen a fosszilis tüzelőanyagokra épülő profitszerzés védelmét szolgálja, az emberi egészség, a jogok és a bolygó jövőjének rovására.”

Az OECD jelentése szerint a műanyaghulladék 2000 óta több mint kétszeresére nőtt, 2019-re elérve a 353 millió tonnát, miközben ennek csupán 9%-át sikerült újrahasznosítani.