A tőkék vesszőit az első két vagy három évben két rügyre visszametsszük, hogy erőteljesen növő, minél hosszabb és vastagabb vesszőket kapjunk, így lehetőleg egy menetben alakítsuk ki a tőke törzsét és a karokat. Akkor kezdjük kialakítani a lugas formáját, ha a vesszők legalább 1,5 méter hosszúra nőttek. Először a törzset alakítjuk ki függőlegesen. A törzsön sosem hagyunk meg csapokat. A törzs magassága attól függ, hogy honnan indítjuk a karokat. A következő években a törzsből kinövő vesszők közül a legalkalmasabbat alakítjuk kordonkarrá különféle magasságban (a támaszhoz illeszthetően) és több emeletben, a vesszők metszés utáni lekötözésével. A kordonkar kialakításához 80-100 centiméter hosszúságúra hagyjuk a ceruzavastagságú szálvesszőket, amiket még rügypattanás előtt vízszintesen lekötünk a legalsó huzalhoz.
Ezek ősszel beérnek vesszőkké, amiket tavasszal rövid csapra metszünk azért, hogy minden évben hosszú hajtásokat hozzanak. A vegetációban a hajtásokat válogatni kell. A nagyon rövideket, elhajlókat, hibásakat tőből kitörjük, a megmaradt hajtásokat rendezzük, igazítjuk, és ha kell, a támaszhoz kötözzük. Az alanyok erőteljesen növekednek, így gyorsan elérhetik a támasz magasságát, és a támasz két oldalára ültetett tőkék hajtásai a tetőn gyorsan összezárnak.
Országjáró megfigyelőútjainkon több városban tanulmányoztuk a szőlő közterületi felhasználását. Több település közterületein találtunk szép szőlőlugasokat. Legtöbbjüket az utóbbi években alakították ki, amit a szőlőtőkék fiatal kora jelzett. Cikkünkben beszámolunk ezekről a tapasztalatokról annak érdekében, hogy a későbbiekben mind több helyen élvezhessük a szőlőlugasok adta kellemes környezetet. Közülük néhány helyet bemutatunk követendő példaként.
Gyöngyösön a belváros központi utcájában a házak előtti betonút mentén alakítottak ki lugasokat. Az egyik oldalon alanyszőlőt, a másikon a vidékre jellemző Leányka fajtát telepítették.
Az alanyok nagy lombsátrat adtak és leveleik egészségesek maradtak. A Leányka fajta tőkéi termést hoztak, de több betegség, főként a lisztharmat megtámadta őket, így veszítettek szépségükből.
Kecskeméten, Széchenyiváros egyik buszmegállójának a háta mögé telepítettek pár tőkét azzal a céllal, hogy ha megnőnek, befedik a megálló tetejét és mélyárnyékot vetnek az ott várakozókra. Az ilyen kellemes miliő nyugtatóként hat az állandó sietésben gondokkal terhelt, fáradt emberekre.
Tokajban, a Bodrog mentén egy sétaút fut végig, amit gyalogosok, kerékpárosok használnak. Ezt az utat Bodrog-parti sétánynak nevezik. A sétányon egymástól azonos távolságokra pihenőhelyeket, és föléjük lugasokat alakítottak ki, fából készült támaszokkal. Melléjük szőlőt ültettek. A rozsdabarna faoszlopokon futó alanyok zöldje színében is nagyon mutatós és jól illeszkedik a Bodrog-menti környezethez. Az ilyen helyen kellemes sétálni, megpihenni.
Alatta asztalok és padok, ahonnét a hegyek látványa gyönyörködteti a pihenőket. Mivel a támberendezés egyik oldalán szemmagasságban nincsenek kereszthuzalok, így a lugas alatt pihenő embereknek szép kilátás nyílik Zemplén hegyeire.
A városból a vasút felé vezető főúton egy autóparkoló előtt találtunk rá egy hagyományos kordonművelésű szőlősorra. Fajtája a borvidéket uraló Furmint. Ez a lugassor lefedi a parkolót, széppé teszi környezetét.
A közterületekre ültetett szőlőlugasokkal széppé, kellemessé lehet tenni azokat a tereket, sétálóutakat, ahol emberek tömegei közlekednek.
A rezisztens termőfajták tőkéiről viszont virágzás után érdemes a fürtöket tőből levágni, hogy a madarak ne piszkítsák a lugas környezetét, az emberek ne fogyasszák a fürtöket, mert azok szennyezettek.
Az ilyen kezdeményezések hasznosak és követendők, különösen hazánkban, ahol a szőlő történelmünket és kultúránkat gazdagító növény.
Dr. Lévai Péter, dr. Hajdu Edit
