Leleményes kertészek, városépítők azonban közterületek zöldítésére, díszítésére, árnyékolására is használják. Hazánk több városának közterületein láthatunk szőlőtőkéket.
Szilárd, szép kivitelben elkészített támrendszer mellett nagy lombsátor kialakítására alkalmas a lugas tőkeforma. Előnye, hogy mivel függőleges irányban neveljük a növényt, kis területet foglal el. A szőlő hajtásai önmagukban szépek. A hajtásvégeken bókoló vitorlák az élet erejét, a növény vitalitását fejezik ki. Rajtuk folyamatosan növekednek a kis levelek és betakarják támaszukat.
A szőlőlevelek szintén formagazdagok, akár szeldeltségükben, fűrészes vagy karéjos szélükben, akár változatos zöldjükben, sárgától a bordóig változó őszi színeikben. Egy szőlőtőke gazdag formavilágával gyönyörködteti az arra járó embereket.
Amíg házikertekben a szőlőlugast termő, főként finom csemegeszőlő-fajtákkal telepítik, a közterületeken inkább a nem termő szőlők (pl. alanyok) alkalmasak lugasok kialakítására. Ilyen helyeken a termő szőlő odacsalogatja a madarakat, amik szétverik a termést, odapiszkítanak, és kulturálatlan állapotokat okoznak a lugas árnyékát élvezőknek.
A városépítők, kerttervezők más lehetőségek közül is választhatnak a falak, támaszok befuttatásához, árnyas területek kialakításához. A futónövények között a szőlő (Vitis sp.) mellett a lilaakác (Wisteria sinensis), a trombitafolyondár (Campsis radicans) vagy a kúszórózsafajták (Rosa sp.) is alkalmasak lugas kinevelésére. A lugas tőkeforma nagy zöldfelületet ad, szép virágokkal díszít, a szőlő és a rózsa pedig virágzáskor igen finom illatot áraszt. De a szőlő lombtalan állapotában is díszít, elsősorban tőkéjével, a vesszők színével, alakjával és vastagságával.
A lugasoknál igen fontos a támasz környezethez illő kialakítása. Maguk a támberendezések is díszíthetnek, például a fából készült oszlopok, gerendák látványosak és szervesen illeszkednek a természetbe. Ezek a lugastámaszok sétautak mentén, vagy éppen a sétautakat átölelve szép téridomok, kellemes alattuk járni, sétálni, kerékpározni. A támasz fémből is készülhet, ívelt formája lágyítja a fém rideg hatását, ugyanakkor hosszú ideig rögzíti a futónövényt.
Ehhez először mély (80 × 80 cm-es) gödröt ásunk, az aljába legalább 20-30 centiméter vastagságban szerves trágyát rakunk, és azt műtrágyával (kálisó, foszfor) is kiegészíthetjük. A gödörbe visszahúzzuk a kiásott földet, és pár hétig pihenni, ülepedni hagyjuk. A tőkék ültetésekor megfelelő mélységben újra gödröt ásunk, az aljába egy lapát érett istállótrágyát dobunk, ráhúzunk kevés földet, és arra ültetjük a dugványt vagy oltványt. A gödröt félig töltjük, körülbelül 10 liter vízzel beöntözzük. Megvárjuk, amíg a víz a gyökerekhez húzza a földet, és a gödröt teljesen befedjük földdel. Ültetés után érdemes a tőkéket takarni (felkupacolni) a kiszáradás és az elfagyás kivédése érdekében. A földkupacokat a felmelegedéskor (rügyfakadáskor) fokozatosan lebontjuk.
