Vivient akár a program anyukájának is nevezhetnénk, hiszen, mint fogalmaz, az a szeretet, amit a gazdáktól és a támogatott szervezetektől kap, egy nagy családdá teszi őket. Büszke rá, hogy mióta programvezető, egyre jobban erősödik a kapcsolatuk a diaszpórában élő magyarokkal is, aminek köszönhetően az idén elindíthatták a „Diaszpóra segít!” kezdeményezést. Ők, akik eddig számíthattak az anyaországra, most tudva, hogy biztosan jó helyre juttatják el az adományaikat, anyagiakkal támogatják a programot.

Ezzel együtt az idén is összegyűlt 1100 tonna búza, és a zöldségfelajánlás is közelít a 100 tonnához. Utóbbiban különösen a székely gazdák jeleskednek. Egyre több céges megkeresést kapnak, nekik köszönhetően tudtak tavaly számítástechnikai eszközöket adományozni szociális intézményeknek, gyerekotthonoknak.

– Pénzben nem kifejezhető, nem számszerűsíthető a rengeteg önkéntes felajánlás. A ma már 300 gyűjtőpont munkatársai teljesen ingyenesen nyitják ki a telephelyüket, és veszik át az adományokat munkaidőn kívül, sokan a kiszállítást is vállalják. Sok fuvarozó cég részt vesz ebben a folyamatban, ahogy a malmok is ingyen őrölnek. Tehát a láncolat elejétől, az egyetlen búzaszemtől a legvégéig sokan odaálltak a kezdeményezés mellé. Az adományozott szervezeteknek sem kevesebb a munkája, hiszen a hozzájuk érkezett akár egy kamionnyi lisztet nekik kell eljuttatni a kiválasztott családokhoz, intézményekhez – ismerteti Vivien a folyamat összetettségét.

Mint fogalmaz, számára lelkiekben is sokat adott a Magyarok Kenyere program. Mint falusi lány, a középiskola befejezésééig rendszeresen járt templomba, ám az egyetemi évek alatt, elszakadva a kis közösségtől, ez elveszett, és amit a Magyarok Kenyere hozott vissza az életébe. Ez, ahogy fogalmaz, hittől és vallástól függetlenül egyfajta megnyugvást ad számára. A szeretetnek a megnyilvánulását érzi személyének elfogadásában is, amit viszonylag rövid idő alatt sikerült elérnie.

– Ennek révén engem is formált a program – fogalmazza meg, hogy minden téren milyen sokat kapott tőle.

De van-e még tovább, hova tud fejlődni a Magyarok Kenyere program? – teszik föl maguknak is a kérdést. Lehet-e továbbnövelni a jelentőségét, amikor már napjainkban is a magyar összefogás alappillérének nevezhető? Ha bárhol a világon elhangzik: Magyarok Kenyere, arra mindenhol az a válasz, hogy egy kenyéren vagyunk, összetartozunk.

Ezt az összetartozást megélni számtalan érzelmes pillanat forrása. Vivient egy népdal ugyanúgy meghatja, mint a nyakába ugró kárpátaljai árvák, a belőlük sugárzó szeretet. Épp akkor került a programhoz, amikor kitört a háború, azóta évente több alkalommal látogat Kárpátaljára. Mint mondja, nekünk szerencséseknek, akik nem láttunk háborút, félelmetes tapasztalás a rengeteg katonai ellenőrzési pont, a bereteszelt ablakok. – El sem tudom képzelni, hogy milyen azoknak az embereknek az élete, akik otthon maradtak – mondja, ezért is tiszteletre méltó, hogy a teljes Kárpát-medencei gyűjtést nézve a második, a csak a határon túli gazdaszervezeteket tekintve pedig az első helyen állnak a kárpátaljai gazdák. Nem is kerül sehova máshova az itt gyűjtött gabonából, lisztből, mindet ott osztják szét.

Minden nehézség ellenére számtalan öröm forrása is a ma már Magyar Örökség-díjas program. Vivien nem titkolt célja, hogy felnyissák a Hungarikumok könyvét, és elinduljanak ebbe az irányba is. Szeretné elérni, hogy a Magyarok Kenyerét, mint hungarikumot, belevéssék az örökkévalóságba. A jövőben ezen az úton is elindítaná a programot, hiszen annak számos olyan eleme van, amelyekkel egy hungarikumnak rendelkeznie kell.

Számára szinte természetes ez a sok elfoglaltság, mint mondja, szereti a szakmai kihívásokat. Ez azonban azt is jelenti, hogy az elmúlt években az életét ezeknek a kihívásoknak a szolgálatába állította, ami azzal is járt, hogy a családi gazdaság a családé maradt, saját családja pedig még nincs.

– Lehet, hogy nekem azt rendelte a sors, hogy egy hatalmas családom legyen a sok árvával. A szívem megvan hozzá, az élet pedig majd megírja a további fejezetet – mondja, arcán a jól ismert kedves mosollyal.