0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 20.

A szeretet teszi őket egy nagy családdá

A 35 éves Horváth Vivien még maga sem tudja, hová vezet a karrierútja, mi szeretne lenni, „ha nagy lesz”. Saját bevallása szerint egy pici faluban, kisgazdálkodó családba születve sosem voltak hatalmas álmai.

Vivient akár a program anyukájának is nevezhetnénk, hiszen, mint fogalmaz, az a szeretet, amit a gazdáktól és a támogatott szervezetektől kap, egy nagy családdá teszi őket. Büszke rá, hogy mióta programvezető, egyre jobban erősödik a kapcsolatuk a diaszpórában élő magyarokkal is, aminek köszönhetően az idén elindíthatták a „Diaszpóra segít!” kezdeményezést. Ők, akik eddig számíthattak az anyaországra, most tudva, hogy biztosan jó helyre juttatják el az adományaikat, anyagiakkal támogatják a programot.

Az első jelentős támogató, egy washingtoni magyar szervezet például a kárpátaljaiakat támogatja, fedezetet nyújtva a háború miatt megnövekedett költségeikhez. A program tehát kiteljesedett, már nem pusztán lisztadományt jelent.

Ezzel együtt az idén is összegyűlt 1100 tonna búza, és a zöldségfelajánlás is közelít a 100 tonnához. Utóbbiban különösen a székely gazdák jeleskednek. Egyre több céges megkeresést kapnak, nekik köszönhetően tudtak tavaly számítástechnikai eszközöket adományozni szociális intézményeknek, gyerekotthonoknak.

– Pénzben nem kifejezhető, nem számszerűsíthető a rengeteg önkéntes felajánlás. A ma már 300 gyűjtőpont munkatársai teljesen ingyenesen nyitják ki a telephelyüket, és veszik át az adományokat munkaidőn kívül, sokan a kiszállítást is vállalják. Sok fuvarozó cég részt vesz ebben a folyamatban, ahogy a malmok is ingyen őrölnek. Tehát a láncolat elejétől, az egyetlen búzaszemtől a legvégéig sokan odaálltak a kezdeményezés mellé. Az adományozott szervezeteknek sem kevesebb a munkája, hiszen a hozzájuk érkezett akár egy kamionnyi lisztet nekik kell eljuttatni a kiválasztott családokhoz, intézményekhez – ismerteti Vivien a folyamat összetettségét.

Horváth Vivien a Corvinuson kapott élelmiszermérnöki (BsC) diplomát, majd a MATE-n elvégzett egy agrár-élelmiszeripari szakfordítóképzést német nyelvből. A Pannon Egyetemen minőségfejlesztési szakmérnöknek tanult. Elvégzett néhány szakképzést is, így rendezvényszervező, utazás és protokoll ügyintézőként is megállja a helyét, ahogy azt a Magyarok Kenyere program számtalan sikeres eseménye bizonyítja. Legutóbb, Ágota Falván műsorvezetőként is debütált (képünkön), ahol bebizonyosodott, hogy valóban mindegyik hazai és határon túli szervezettel jó kapcsolatot ápol, minden résztvevő felkonferáláshoz személyes információval szolgált.

Mint fogalmaz, számára lelkiekben is sokat adott a Magyarok Kenyere program. Mint falusi lány, a középiskola befejezésééig rendszeresen járt templomba, ám az egyetemi évek alatt, elszakadva a kis közösségtől, ez elveszett, és amit a Magyarok Kenyere hozott vissza az életébe. Ez, ahogy fogalmaz, hittől és vallástól függetlenül egyfajta megnyugvást ad számára. A szeretetnek a megnyilvánulását érzi személyének elfogadásában is, amit viszonylag rövid idő alatt sikerült elérnie.

Áldásnak érzi azt is, hogy a program révén ismerhette meg a Nagy-Magyarországot, a határon túl élő magyarokat. Megismerhette, miként élik meg, hogy rajtuk kívül álló okok miatt kerültek külhonba, mert helyzetüket csak ők tudják elmondani igazán hitelesen.

– Ennek révén engem is formált a program – fogalmazza meg, hogy minden téren milyen sokat kapott tőle.

De van-e még tovább, hova tud fejlődni a Magyarok Kenyere program? – teszik föl maguknak is a kérdést. Lehet-e továbbnövelni a jelentőségét, amikor már napjainkban is a magyar összefogás alappillérének nevezhető? Ha bárhol a világon elhangzik: Magyarok Kenyere, arra mindenhol az a válasz, hogy egy kenyéren vagyunk, összetartozunk.

A program révén ismerhette meg Nagy-Magyarországot
A program révén ismerhette meg Nagy-Magyarországot
Fotó: Aradi Barna

Ezt az összetartozást megélni számtalan érzelmes pillanat forrása. Vivient egy népdal ugyanúgy meghatja, mint a nyakába ugró kárpátaljai árvák, a belőlük sugárzó szeretet. Épp akkor került a programhoz, amikor kitört a háború, azóta évente több alkalommal látogat Kárpátaljára. Mint mondja, nekünk szerencséseknek, akik nem láttunk háborút, félelmetes tapasztalás a rengeteg katonai ellenőrzési pont, a bereteszelt ablakok. – El sem tudom képzelni, hogy milyen azoknak az embereknek az élete, akik otthon maradtak – mondja, ezért is tiszteletre méltó, hogy a teljes Kárpát-medencei gyűjtést nézve a második, a csak a határon túli gazdaszervezeteket tekintve pedig az első helyen állnak a kárpátaljai gazdák. Nem is kerül sehova máshova az itt gyűjtött gabonából, lisztből, mindet ott osztják szét.

Nem csak lisztadományt és ajándékokat, december 5-énmikuláscsomagot is vittek Ágota Falvára
Nem csak lisztadományt és ajándékokat, december 5-én mikuláscsomagot is vittek Ágota Falvára
Fotó: Aradi Barna

Minden nehézség ellenére számtalan öröm forrása is a ma már Magyar Örökség-díjas program. Vivien nem titkolt célja, hogy felnyissák a Hungarikumok könyvét, és elinduljanak ebbe az irányba is. Szeretné elérni, hogy a Magyarok Kenyerét, mint hungarikumot, belevéssék az örökkévalóságba. A jövőben ezen az úton is elindítaná a programot, hiszen annak számos olyan eleme van, amelyekkel egy hungarikumnak rendelkeznie kell.

Az eddigiek mellett ez egy újabb feladat tehát, pedig már így sem 365 napból áll egy év Vivien életében. A Magyarok Kenyere szervezése mellett segíti a MAGOSZ szakmai munkáját, a kamaránál viszi a zöldség-gyümölcs vonalat, fél évente jár a Copa-Cogeca ilyen témájú üléseire, bizottsági egyeztetésekre.

Számára szinte természetes ez a sok elfoglaltság, mint mondja, szereti a szakmai kihívásokat. Ez azonban azt is jelenti, hogy az elmúlt években az életét ezeknek a kihívásoknak a szolgálatába állította, ami azzal is járt, hogy a családi gazdaság a családé maradt, saját családja pedig még nincs.

– Lehet, hogy nekem azt rendelte a sors, hogy egy hatalmas családom legyen a sok árvával. A szívem megvan hozzá, az élet pedig majd megírja a további fejezetet – mondja, arcán a jól ismert kedves mosollyal.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság