Ez megjelenésükből is látszik: száruk vastag, vízraktározásra módosult, leveleik tövisekké alakultak, így nem párologtatnak, mint a levél, valamint még a szomjas állatoktól is védik a növényt.
A kaktuszokkal tehát nyáron nálunk sincs probléma: meleg van, fény van és a szárazság is adott. Télen azonban a fény kevés. Emiatt, ha a növekedésükhöz egyébként optimális szobahőmérsékleten tartjuk őket, akkor elkezdenek ugyan fejlődni, ám a fény hiány miatt torz, megnyúlt hajtásokat hoznak, melyek sárgásak, és azért nyúlnak, hátha több fényhez jutnak, de hiába.

De hasonló a helyzet az otthon teleltetett muskátlikkal is: ha túl magas hőmérsékleten tartjuk ezeket, a fényhiány miatt megnyúlt hajtásokat hoznak a téli időszakban.
A legegyszerűbb megoldás az, ha megoldjuk, hogy ebben az élettani szempontból kedvezőtlen időszakban ne növekedjenek egyáltalán növényeink, hanem egyfajta pihenőidőszakot tartva, csak vészeljék át a telet. Az előbbi kaktuszos példára visszatérve, legjobb a növényeket 5-8 °C-n tartani, mert ilyen alacsony hőmérsékleten nem indul be a növekedés, így fényhiány ide, vagy oda, nem lesznek torz hajtások.

Itt csak arra kell ügyelni, nehogy a kelleténél magasabb páratartalom miatt gombás fertőzések ne alakuljanak ki a növényeken. Hasonlóan alacsony hőmérsékleten teleltetett növényeinknél (leánder stb.) azonban ritkán, de szükséges öntöznünk, hiszen, még ha csak keveset is, de a növényeink ilyenkor is párologtatnak leveleiken keresztül.

Néhány fontos összefüggés…

Mindig legyünk tisztában azzal, hogy szobanövényeinknek milyen a hőmérsékleti optimuma, és melyik az a legalacsonyabb hőmérséklet, melyen még károsodás nélkül tarthatók. Nevük alapján nézzünk utána honnan származnak, mint igényelnek… Amelyik növények télen is ugyanolyan jól fejlődnek lakásban, mint nyáron, azokkal nincs probléma: feltehetően nem annyira fényigényesek, így a téli gyér napsütés ablak és függöny mögül is elegendő fejlődésükhöz.

Amelyek megnyúlt hajtásokat hoznak, azoknak csökkentsük az öntözését, és ezzel együtt helyezzük olyan hűvös helyiségbe, amelyet még őshazájukból adódó „használati utasításuk” alapján még elviselnek. Ha már megnyúltak a hajtások, azokat tavasszal vágjuk vissza.

Az öntözés csökkentésével egymagában nem lehet elérni a növények téli növekedésének leállását, mert víztartaléka minden növénynek van. Ez csak a hőmérséklet csökkentésével együtt célravezető.

Ha a téli növekedés megállítása miatt hűvösebb helyiségbe tesszük növényeinket, és nem csökkentjük jelentősen az öntözésüket, akkor előbb-utóbb rothadni kezdenek. A hűvösben ugyanis sokkal kisebb a növények vízszükséglete, így az öntözővíz csak pangani fog a töveknél.

Hűvösben teleltetett lombos növényeknél a minimális öntözés annyit jelent, hogy ne lankadjanak a növények levelei. Egyes kemény lombúaknál (babér, leander, tűlevelű örökzöldek) ez nagyobb odafigyelést igényel, mivel ezek vízhiány esetén nem mindig lankadnak. Az is megeshet, hogy a növény úgy kiszárad, hogy észre sem vesszük, csak tavasszal, amikor hozzáérve leperegnek a levelek. Ezt elkerülendő kéthetente öntözzünk, és mindig figyeljük a változásokat a növényen.