Tánc a vízilovakkal
A vízilovak, vagyis Brazília, Kína és valószínűleg Trump USA-ja is, „partnerhálózatot tartanak fenn, de képesek a kapcsolatokat hirtelen megszakítani, vagy újakat kialakítani” ‒ magyarázta Abis.
Úgy véli, hogy ebben a környezetben az európaiak gyakran naivitást és kényelmetlenséget mutatnak az ilyen képlékeny kapcsolatokkal kapcsolatban, ami azzal a veszéllyel jár, hogy „megeszik” őket a versenyhelyzetben. Ez annak ellenére van így, hogy az EU agrár-élelmiszeripari kereskedelmi többlete miatt állítólag nagyhatalomnak számít, amit sem Kína, sem az USA nem mondhat magáénak.
Ez stratégiai előnyt jelentene Európának az agrár-élelmiszeripari export terén, amelyet az EU bővítési folyamatából eredő mezőgazdasági termékek sokfélesége és mennyisége még tovább erősített. „Ha ugyanezzel a gondolkodásmóddal közelítenénk Ukrajnához” – tette hozzá – „felismernénk a benne rejlő jelentős potenciált”.
Ám az EU egységének hiánya a külkapcsolatok terén azt jelenti, hogy „piacokat veszít” a versenytársak „vízilóstratégiájával” szemben – mondta Abis.
Ezt súlyosbítja a belpolitikai hitelesség csökkenése, Abis megjegyezte, hogy maga a Mercosur-szerződés szimbolizálja a polgárok növekvő bizalmatlanságát az EU elitjével szemben. „Egyes érdekeltek eltúlzott állításokat fogalmaznak meg a szerződés hatásáról, ami a szélesebb körű hazai bizalomhiányt tükrözi” – mondta.
„Ez a szkepticizmus érthető, tekintettel az EU változó stratégiáira. Ha folyamatosan változtatunk a megközelítésünkön, azt kockáztatjuk, hogy mind belföldön, mind nemzetközi szinten aláássuk a hitelességünket” – tette hozzá.
Ez utóbbi – az anyagok, üzemanyagok és energia kinyerése a mezőgazdaságból és az erdőkből – lesz az egyik fő témája a Brazília által szervezett, az éghajlat-változási konferencián.
Az EU tiszta ipari megállapodásának, amelyet az Európai Bizottság várhatóan február 26-án mutat be az első 100 napjának egyik kiemelt kezdeményezéseként, „figyelembe kell vennie ezeket az erősségeket és gyengeségeket” – tette hozzá Abis.
