Fotó: Pixabay
Azok a tulajdonosok, akik eközben örökbe adták kutyájukat, valószínűleg nem vettek részt az utólagos felmérésben, így ezek az eredmények a legjobb forgatókönyvet képviselik a járvány alatt befogadott kutyás történetek lehetséges kimenetelei közül. Azzal is számolni kell, hogy lehettek olyan tulajdonosok, akik a 21 hónapos felmérés után váltak meg a kutyájuktól.
A szerzők szerint a problémás viselkedés javítását célzó, bizonyítékokon alapuló megoldások különösen hasznosak lehetnek a gazdák ezen csoportja számára, segítve őket a kutyatartással járó terhek csökkentésében és az eb és a tulajdonos életminőségének javításában. Az eredményeik alapján azok a tulajdonosok érték el a legtöbb változást, akik a pozitív megerősítés elve szerint tanították kutyájukat (például jutalomfalattal díjazták a megfelelő viselkedést).
Komoly kampányra van szükség a felelősségteljes állattartás tudatosítására
Bree Merritt, a tanulmány vezető szerzője hozzáteszi: „A kutyáinkkal való kapcsolat rendkívül előnyös lehet, de nem minden csak móka és kacagás. A gondozás elköteleződést jelent, költségekkel jár vagy akár a mindennapi rutint is megváltoztathatja.
Dr. Rowena Packer, a tanulmány másik szerzője hozzátette, hogy a hirtelen érzelmi felindulásból beszerzett kiskutyák komoly állatjóléti problémát jelentenek. Sikerült bebizonyítaniuk, hogy a kifejezetten a járvány és bezártság okán beszerzett kölyökkutyák gazdái már akkor tehernek érezték a tartást, amikor állatuk még csak fiatal felnőtt korba lépett. Ezzel szemben, akik átgondoltan, hosszú távra gondolkodva gondosan megtervezik és utánajárnak az állattartás lehetséges következményeinek, már nem látják ilyen negatívan a helyzetet.
Az állatvédő kampányok régóta irányulnak arra, hogy a leendő tulajdonosokat figyelmeztessék: egy kutya élethosszig tartó elköteleződés. Ha azonban az ilyen üzenetek nem elég hatékonyabb, akkor a kutyatartás felelősségének hangsúlyozására meg erőteljesebb beavatkozásra lehet szükség, még az állat beszerzése előtt.
