A kétfoltos címerespoloska (Perillus bioculatus), mint a burgonyabogár természetes ellensége már az ember direkt közvetítésével került először Európába.
A burgonyabogár térhódítása
A történet rovaros vonala a burgonyabogár megjelenésével kezdődik, amelynek első példányait 1876-ban fedezték fel Franciaországban, majd a 1936-ban elérte Németország, 1940-ben Ausztria határait, mígnem hazánkból is előkerült 1947-ben. Az első fertőzés csak kis területet érintett, az állományt akkor még sikerült megsemmisíteni, de az 50-es években újabb rajok érkeztek, 1954 végére pedig az egész Dunántúlt meghódította. Azóta sok ellenséget szerzett magának, mivel az egyik legfontosabb zöldségnövényünk kiirthatatlan kártevője lett.
Szemünk előtt zajló evolúció
A kétfoltos címerespoloska (Perillus bioculatus), mint a burgonyabogár természetes ellensége már az ember direkt közvetítésével került először Európába. Az 1930-as és 1980-as évek között többször megpróbáltak betelepíteni, viszont a kísérletek befuccsoltak. Az Európában élő burgonyabogár ugyanis korábban ébredt tavasszal, mint a táplálékául szolgáló poloska, így a telelésben legyengült bogarak betevő falat híján hamar elpusztultak. Későbbi felmérések azt igazolták, hogy kisebb, önfenntartó populációk fennmaradtak Törökország és a Kaukázus egyes tájain. Az ő sikerük titka az volt, hogy bővítették az étlapjukon szereplő falatokat, úgynevezett étrendi sodródás következett be náluk. Bár a lárvák fejlődéséhez szükséges a burgonyabogár jelenléte, de a telelésből kilépő egyedeknek megfelelő a más, alternatív táplálék, melyek ugyancsak a levélbogarak közül kerültek ki. A faj a 2000-es évektől gyors terjeszkedésbe kezdett észak-nyugati irányba és 2023-ban ismét elérte a Kárpát-medencét.
Megjelenése nyomán a közösségi adatgyűjtés (citizen science) módszerét is alkalmazva kutatási projekt indult a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetében, Kóbor Péter, az Állattani Osztály tudományos munkatársa vezetésével.
A kétfoltos címerespoloska Magyarországon széleskörűen elterjedt
‘A felmérés során beérkezett adatok a legátfogóbb európai ismeretanyagot eredményezték a faj terjedésével kapcsolatban, mely nyilvános közösségi adatgyűjtő platformok és a fajról rendelkezésre álló szakirodalommal együtt került elemzésre. Az eredmények rávilágítottak, hogy a kétfoltos címerespoloska Magyarországon széleskörűen elterjedt, két alkalommal tömeges megjelenését (több, mint 20 egyed egyidejűleg) is észlelték. Az adatok és az azok alapján generált elterjedési modellek eredményei pedig egy gyorsuló ütemű terjedést körvonalaznak, melynek hatására a faj valószínűleg megjelenik majd Nyugat-Európa déli és középső részein. Megerősítést nyert továbbá az, hogy a faj európai populációiban táplálékforrás-váltás következett be, aminek a faj sikeres megtelepedése köszönhető. A korábban kifejezetten burgonyabogár-specialista poloskafaj táplálékspektrumában jelenleg 7 levélbogár aktív fejlődési alakjai és 2 lepkefaj hernyói szerepelnek, ezek közül egy levélbogár és egy bagolylepke-faj a felmérés eredménye. Ezek közül a legérdekesebb talán a parlagfű olajosbogár (Ophraella communa), melynek a parlagfű európai állományainak szabályozását célzó kutatások jelenleg is folynak.”
Ellenségünk ellensége a barátunk?
A kérdés, hogy a kétfoltos címerespoloska megjelenése és elterjedése milyen hatásokkal jár az európai rovarközösségekre, további kutatások tárgyát képezi. A parlagfű olajosbogár esete mellett óvatosságra ad okot, hogy mind a levélbogárfélék, mind a bagolylepkefélék közt több természetvédelmi-ökológiai szempontból fontos faj van. Amennyiben a kétfoltos címerespoloska nagy számban jelenik meg természetközeli élőhelyeken, az negatív hatással lehet e fajok populációira.
„Habár a burgonyabogár populációk gyérítése szempontjából a faj terjedése pozitív lehet, a harlekinkatica (Harmonia axyridis) példájából okulva fontos figyelemmel kísérni az idegenhonos ragadozó rovarok viselkedését az újonnan benépesített területeken.” – mondta Kóbor Péter.
Invazív rovarok Magyarországon
Harlekinkaticák eszik a gyümölcsöt
