Természetvédelem

Az összes terület mintegy tizede része a Natura2000-hálózatnak, ilyen Vép és Kenéz határában a Köles-tető, az Öregcser Sitkén, a Rába és Csörnöc-völgy Sárvár és Ikervár területén, valamint a Váti gyakorlótér egy része, mely az egykori szovjet katonai gyakorlóterülettel határos. Sitkének helyi jelentőségű védett természeti területe is van, mely a királyné gyertyája termőhelyének védelmét szolgája. A védettséget bejegyezték valamennyi érintett erdőrészletre, melyet a hatályos erdőterv is tartalmaz.

Az erdőtömb egyes részeit külön-külön megnevezték, ilyen például az Ölbői-Nagy-erdő, a Szabad-erdő, a Lőrinci-erdő, a Tilos és a Haraszt. Ez az erdőség a környező falvak lakói számára magát az erdőt jelenti, sok szállal kötődnek hozzá, hiszen ott gyűjthetik télre a tűzifát, szedhetik a vargányát, a galambicát (galambgombák) vagy a nyulicát (rókagomba), és munkalehetőséget is kínál számukra. A Váti-erdő nagyobb része állami tulajdon, kezelője a Sárvári Erdészeti Igazgatóság.

A területnevek egyike őrzi is ezt az állapotot, mert a II. katonai felmérés (1836–1840) térképén a terület délkeleti részének neve: Csényei-Nyíres-erdő. A tényleges erdőborításra utal viszont akkoriban az Ölbő határába eső Öreg-erdő megnevezés. E térképeken azt is láthatjuk, hogy ma már nem létező erdőterületek álltak Bögöt és Porpác között, valamint Ölbő déli részén is. Utóbbinak dűlőnevek őrzik emlékét: Haraszt-alja, Haraszti-dűlő. Csarabos-borókást viszont még jelen időszakban is találunk az erdőtömb északkeleti részén, a Kányási-réten.

A Váti-erdő egyes részein, a különböző erdőbirtokokon a 19. század második felében indult meg a tervszerű és szakszerű erdőgazdálkodás, melynek során az adott termőhelyeknek és az erdészeti szakmai előírásoknak megfelelő erdőállományokat hoztak létre az akkori erdészek. Az említett Haraszt-dűlőben például a nyíres birkalegelőt erdei- és feketefenyő-magvetéssel újította fel a sárvári uradalom, és e fenyvesek utolsó képviselői még napjainkban is élnek.

Rétségből lett ligeterdő

Sárvártól északkeletre, a Rába bal partján, a Szombathely–Székesfehérvár-vasútvonal és a Gyöngyös-patak torkolata között terül el a Szatmár-erdő. Neve az ősi magyar Zothmar személynévből származhat, mint ahogy Szatmár vármegye, továbbá a Bács-Kiskun vármegyei Szakmár és a Vas vármegyei Szaknyér neve is.

Az I. katonai felmérés során készült térkép azt mutatja, hogy

A sárvári uradalmat, melyhez a Szatmár-erdő is tartozott, 1803-ben vásárolta meg Habsburg-Estei Ferdinánd Károly Viktor főherceg. A birtok később lánya, Mária Terézia Henrietta főhercegnő hozományaként férje, az utolsó bajor király, III. Lajos tulajdonába került 1875-ben. Az uradalom sárvári kerületének II. dűlőjében, a Szatmárban ezt követően indult meg a tervszerű és szakszerű erdőgazdálkodás, melynek hatása napjainkig érvényesül.