A második világháborút követően a nagybirtokokat államosították, így a Szatmár-erdőt is, kezelője társaságunk jogelődje lett, az 1961 előtt önálló Sárvári Állami Erdőgazdaság. Az erdészeti hatóság adatai szerint a Szatmár-erdő jelenlegi területe 160 hektár, az erdőben kanyargó Rába-holtág, a Végmalmi-tó helyi jelentőségű, 6,1 hektáros természetvédelmi terület, amelynek kezelője az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság.
Az utóbbi évtizedben a szintén névadó magas kőrist is megtámadta egy gombabetegség, de az ellene való védekezés lehetőségét már kutatják az igazgatóság munkatársai. Az ilyen termőhelyeken az Észak-Amerikából származó fekete dió is kiváló fatermést, értékes bútoralapanyagot ad. A természetvédelmi szempontok és a megjelent károsítói miatt a jövőben már nem ültetjük, de a jelenleg 10 százalékos részarányt kitevő állományai még sokáig díszlenek majd a Szatmár-erdőben.
Az ártéri ligeterdők kora tavasszal a legszebbek, amikor virágszőnyeg borítja a még lomb nélküli erdő talaját. Hóvirág, pettyegetett tüdőfű, berki és bogláros szellőrózsa, odvas és ujjas keltike, ligeti csillagvirág, sárga tyúktaréj, salátaboglárka, kónya vicsorgó, gólyahír és társaik teszik színpompássá számunkra az erdőt, nyújtanak táplálékot és szaporodóhelyet a rovarvilág számára.
Az Országos Kéktúra észak felől éri el az igazgatóság területét az Ölbői-, illetve a Váti-erdőben, majd áthalad a Csényei-Tilos-erdőn, Sárvár városon, érinti a Sitkei-kápolnát, majd hosszan halad a Farkas-erdőn, végül Hosszúperesztegen már a Vasvári Igazgatóság területére ér.
Varga László
Szombathelyi Erdészeti Zrt.
Fotók: Babos Dávid, Hunyadi Géza,
Szakos István, Varga László
