Az elmúlt hetekben az állattartók, különösen a szarvasmarhatartók egy rémálom kellős közepén élnek. Nem tudni, mikor várható újabb ragadós száj- és körömfájás kitörés, és bár folynak a kontakt kutatások, ezen a téren sincs minden tisztázva.
Eközben a médiában egyre-másra jelennek meg a fals információk. Sok magát állatvédőnek tartó erősen bírálja a mostani intézkedéseket, mondván egészséges állatokat mészárolnak le, és egyébként is, a ragadós száj- és körömfájásból meggyógyulhatnak az állatnak… de vajon tényleg így van?
Fotó: MMG/Medgyesi Milán
Április elején Dr. Tornyi Katalin, akinek írásai főként lovas és kisállatos témában a magyarmezogazdasag.hu-n, a Kistermelők Lapjában, vagy a Pegazusban is rendszeresen megjelennek, kérdezte Dr. Kiss Gerdát a járványhelyzetről. Dr. Kiss Gerda állatorvosként praktizál, és a Kharisz-Vet Kft. csapatával 12 ezer szarvasmarha ellátásért felel, de emellett sertés, tojótyúk és hízópulyka telepeket is felügyelnek. Az általuk ellátott telepek többsége a korlátozás alá vont Győr-Moson-Sopron vármegyében van, 4 közülük pedig a kisbajcsi kitöréshez köthető kontakt telep volt. Ezzel kapcsolatban a doktornő elmondta, nem tudni mi tette őket kontakttá: tejszállító, mintavevő, vagy épp takarmánybeszállító. Ebből is látszik, hogy mennyi mindenre kell odafigyelni egy ilyen járvány kitörésénél.
A másik gyakori kritika, ami a járványkezelést éri, hogy miért nem lehet karanténnal kivárni a betegség lecsengését a leölés helyett. Ezzel kapcsolatban az állatorvos felhívta a figyelmet rá, hogy amíg 50 éve egy háztájiban tartott magyartarka 15 liter tejet adott, majd megbetegedve csak 5-öt, az nem volt akkora kiesés. Pár állat esetében a gazda képes lehet kezelni a tüneteket, és meggyógyulhat a jószág. Azonban a mai nagy méretű telepeken az intenzív fajtáknál, mint a jersey, a holstein-fríz, már más a helyzet. Nem azért, mert gyengébb lenne az immunrendszerük, hanem mert a tünetek sokkal súlyosabban jelentkeznek.
A meggyógyult állatok is tovább üríthetik a vírust, akár 3 évig is. Gondoljunk csak bele: egy „megmentett” tehén három év múlva megfertőzheti az ott születő borjakat. Borjak esetében pedig a vírusfertőzés akár tünetek nélkül is elhulláshoz vezet. Ezt egy felelős állattartó biztosan nem fogja bevállalni. Pontosan emiatt az érintett telepek együttműködnek a hatóságokkal, és eszükbe se jut a leölés ellen tiltakozni bármilyen módon is. Hiszen tisztában vannak vele, hogy hosszú távon mindenki érdeke a járvány megállítása.
Mit lehet akkor tenni?
Dr Kiss Gerda szerint a legfontosabb most a mozgások minimalizálása. Nem csak az érintett körzetekben a fogékony állatok mozgatásának és legeltetésének tiltása, hanem mindennek. Hiszen egy személyautó kerekén is messze eljuthat a vírus.
Egy szemléletes példával élt az állatorvos: ez a járvány olyan, mint az erdőtűz. Ahhoz, hogy megfékezzük, egészséges fákat is ki kell vágni, hogy amikor a tűz odaér, már ne legyen minek égnie. Ily módon kell tekinteni a hatósági állatorvos döntésére is, melyben a háztáji vágóállatok levágását írta elő. Ezért nem érdemes fellázadni a döntés ellen. Hiszen a korábban, még a vágósúly elérése előtt levágott állat után kompenzációt kap mindenki, és ha a mintavétel igazolja a vírusmentességét, a hús is a gazdánál marad.
A jövővel kapcsolatban pedig érdemes átgondolni, hogy milyen protokollokat vezetnek be a szarvasmarhatelepeken. Eddig ugyanis nem voltak olyan szigorú intézkedések arra vonatkozólag, hogy ki és mily módon léphet be, mint például egy sertéstelep esetében. Ennek tükrében csak idő kérdése volt egy hasonló betegség felbukkanása.
A beszélgetés során azonban számtalan témát és kérdést érint a két állatorvos a ragadós száj- és körömfájás kapcsán, többek közt hogy az ember légútjaiban is 24-48 órát képes túlélni a RSzKF vírusa, hogyan akadályozzák meg, hogy szaporítóanyaggal (pl. spermával) terjedjen, vagy hogy mit tesznek az állatorvosok annak érdekében, hogy védjék az általuk felügyelt telepeket.
