Puskás Nándor szerint a megoldást a rövid ellátási láncok (REL) kialakítása és a helyi halértékesítés ösztönzése jelentheti, mind élő, mind feldolgozott formában.
– hangsúlyozza. A feldolgozás tekintetében úgy véli, hogy jelenleg mind a darabolt termékeknek, mind a készételeknek létjogosultsága van, de a jövőben a teljesen feldolgozott, szálkamentes termékek irányába kell elmozdulni, figyelembe véve a fiatalabb generációk fogyasztási szokásait.
Az exportpiacon is komoly kihívásokkal kell szembenézni, mivel a konkurens országok, mint Bulgária, Horvátország és Csehország, egyre nagyobb mértékben vannak jelen ezeken a piacokon.
„Nagyon fontos, hogy olyan legyen a támogatási rendszerünk, mint ezeknek az országoknak, mert ha az ő támogatási rendszereik bizonyos szegmense jobb lehetőséget biztosít számukra, akkor az a piacon is érvényesülni tud” – figyelmeztet. A szakember szerint az exportképes gazdaságok műszaki-infrastrukturális hátterének megerősítése, a tárolókapacitások és a logisztikai háttér fejlesztése szintén elengedhetetlen.
A harmadik láb, a horgászpiac. A MA-HAL elnökhelyettese szerint bizonyos értelemben a legnagyobb vevőnek tekinthető, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani rá.
– emeli ki. A MOHOSZ-szal történő együttműködés keretében tervezett leegyszerűsítetten megfogalmazva „Fogd meg! Tisztítsd meg! Vidd haza és edd meg!” kampány, valamint a horgászvizek mentén kialakítandó modern, higiénikus haltisztító helyiségek mind hozzájárulhatnak ezen piaci terület további erősítéséhez.
Szervezeti-jogi útkeresés és a támogatási rendszer reformja
Puskás Nándor szerint az akvakultúra ágazat helyzetének javításához elengedhetetlen a szervezeti-jogi keretek átalakítása és a támogatási rendszer ehhez történő módosítása. A szakember hangsúlyozza, hogy az akvakultúra ágazat minden tekintetben egy klasszikus agrárágazatnak tekinthető.
– mutat rá. Ez a besorolás azt eredményezi, hogy a magyar akvakultúra ágazat az elmúlt támogatási ciklusokban kimaradt a vidékfejlesztési célokat szolgáló támogatásokból (pl: munkaerő, kedvezményes hitel, fiatalgazda, arányos ökológiai értékfenntartó támogatás stb.), amelyekhez más agrárágazatok hozzájutottak. „Ez hátrányos helyzetet teremt, kvázi diszkriminált állapot, ami versenyhátrányt jelenthet a belföldi és az exportpiacokon egyaránt” – figyelmeztet az igazságtalan helyzetre a szakmai szervezet elnökhelyettese.
