A kezdeti nehézségek ellenére Kovács Miklós és fiai mára az ország egyik legsikeresebb haltermelőjévé váltak, köszönhetően a családias légkörnek, a hatékony munkaszervezésnek, a folyamatos fejlesztéseknek és a több lábon álló üzleti modellnek. A vállalkozás története igazi példa arra, hogyan lehet a hagyományos szaktudást ötvözni az innovációval és a modern üzleti szemlélettel.

A kezdetek ─ A mélyépítéstől a halastavakig

A halak iránti szeretet Kovács Miklós édesapjától származik, aki a Vízügyi Igazgatóságnál dolgozott geodétaként. Miklós már kisiskolás korától a nyári szünetet figuránsként (a geodéta segédmunkása), édesapjával töltötte. A környező öntözőcsatornák felmérését végezve, pihenőidőben gyakran előkerült a zsebpeca, vagy a kis húzóháló. Akkoriban telítve voltak a vizes létesítmények törpeharcsával, kárásszal és egyéb halakkal. Rövid idő alatt megfogták az ebédre valót, amit ott helyben megpucoltak és az oldalkocsis Pannónia csomagteréből előkerülő bogrács alatt percek alatt lobogott a tűz, készült a „spontán halászlé”.

A tiszanagyfalui 3 termelőtóból és 6 telelőből álló rendszert is ők tervezték és építették. Később megvásárolták a Tokaji tavakat, melyek nagyon siralmas állapotban voltak, 96 százalékukat nádas borította. Egy évvel később megtörtént a helyreállításuk és visszaállt a termelésbe az egész terület.

Mivel a haltermelés csak melléküzemág volt, kevés figyelmet kapott. Miklós így emlékszik erre az időszakra: „Az ágazat veszteségét ki sem merte mutatni a főkönyvelőnk. Nem is akartuk tudni. Édesapám is azt mondogatta, hogy a hal »barátok szerzésére való, nincs több elvárás«”.

Miklós mégis úgy gondolta, hogy „nem jó az üres zseb egy kabáton”, ugyanígy nem jó a ráfizetéses ágazat sem. Mivel a dolgozók gondolkodását nem tudták megváltoztatni, így a teljes halászati állományt lecserélték. A leggyengébben termelő tavakat pedig horgászati célra alakították át. Önmagában ez sem hozta az elvárást.

Dávid egyik újítása, a haltermelés és a horgászat ötvözése

Miklós így jellemzi a fiait: „Dávid, az a típus, ha megmászná a Mount Everestet, biztosan vinne a hátán egy kétágú létrát, hogy  arra felmászva élvezze a kilátást a csúcson. Emellett nagyon kreatív, gyors észjárású, fogékony minden innovatív dologra.”

Mielőtt Dávid nekilátott a reformoknak, végigjárta az ország jól működő horgásztavait, és a halas szakma elméleti és gyakorlati szakembereivel konzultált. A megszerzett tudás alapján három következtetést vontak le.

1. A háromlábú szék a legstabilabb. Tehát három lábon kell állni a cégnek is.
2. Nem az a legjobb üzlet, amelyet sokan végeznek. Olyan terméket vigyünk a piacra, amelyet kevesen kínálnak, ezáltal a legkisebb a konkurenciaharc.
3. Legyünk tisztában az erősségünkkel és használjuk ki. A tíz tóegység bármikor könnyen halászható. Soha ne akkor halásszunk, amikor mindenki más!